Reggel 7, nehéz az ébredés
Anya szól, hogy az óvoda vár, keljek fel ma még
Már fél 8, a takaróm rongy-gombóc
A függöny mögül a napsugár lassan a hasamra vándorol
A reggel az jó, az ébredés jó, az ovi is jó, a de nem nekem való…
Öltöznék, de a zokni az nem az enyém
És a nadrágomat sem találom a nagy kupac tetején
Óvodába mész, azt mondták és kész
De ki mondja meg, ha nem vagyok ott, kinek hiányoznék?
A kiscsoport jó, a középső jó, a nagycsoport jó, de nem nekem való…
A hideg ráz, és legyőz a fáradtság
A lábaim most nehezek lettek, akár a kősziklák
Nyávognék, a hangom repedt fazék
Legalább néhány percet nézhetnék még a tv-ben mesét
A reggel az jó, a rohanás jó, a öltözni jó, de nem nekem való…
Tudom, hogy nincs már messze
A kiscsoportból középsőbe
A középsőből a nagycsoportba
És utána vár az iskola
Az út az hosszú, a cél még messze
Ha megszeretnéd, úgy könnyebb lenne
Az óvoda az csupa játék
A gyerekkor, hidd el, ajándék
Festettem kerek napot, kék eget
És enyém lett a legszebb rajz, meg is dicsértek
Mégsem rossz, itt lenni köztetek
Nevezzék óvodának, iskolának, vagy nem tudom minek
Az ovi az jó, játszani jó, a gyerekkor jó, ez mind nekem való…
Haza érni jó, itt minden hozzám való
Ugye hiányoztam, míg nem voltam itt nálatok lakó?
Értem már, azért nevettek
Mert annyiszor mondok gyerekfejjel felnőtteset
Az este az jó, otthon is jó, a nevetés jó, mind nekem való…