Destiny

Van hogy elhagyom a testem és az álmaimban élek,
Mert a valóság egy börtön, miben meghal minden lélek.
Eltemetett álmok sorakoznak szívünk mélyén,
Elfolytjuk a vágyainkat a szakadék szélén.

Szeretnék szárnyalni, a tetteimmel jelzem,
Minden nap megküzdök azért hogy a perc hasznosan teljen.
A világ sokszor ellenem, és lezár egy-két utat,
Sokszor érzem azt, hogy előttem van, amit még más kutat.

Kezdem érteni a létem, ahogy az utam járom,
A Sors vesszei tartják azt az életet mi átfon.
Hálás vagyok mindenért, az esélyért, hogy élhetek,
A boldogságot én teremtem, többet nem is kérhetek.

A szívem bezáratlan, két kezem egy ölelés,
Nem zárkózom el, minden nap egy újjá születés.
A sötét mélye szólít, mikor feltörnek a kételyek,
Ha lehúz, majd a fény bocsát egy lélekmentő éneket.

Refrén

Porszem vagyok, egy homokszem a szélben
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren
Porszem vagyok csak egy hang a zajban
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban

MagIC

Porszem vagyok, az élet tengerében,
Csak egy ütött-kopott játékszer a sorsnak két kezében.
Sokszor ellenem a világ, sokszor fájnak lopott percei,
A kezeim közt folynak szét az idő homokszemei

Kölyök voltam, álmaimban éltem,
A gondok elől szöktem el, mer' a valóságtól féltem,
Istenem most nézz rám, miért éget meg oly sok emlék,
Hogyha fájni kell a múltnak, inkább mindent elfelednék.

Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad,
A testem egyszer elhagy, de lelkem velem marad.

Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad
A testem egyszer elhagy de lelkem velem marad

Refrén

Porszem vagyok, egy homokszem a szélben,
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren.
Porszem vagyok, csak egy hang a zajban,
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban.