A katonák masíroznak;
Fényes fegyverek ragyognak,
Véres zászlók szakadoznak,
Apró fegyverek ropognak.
A nagy ágyuk könnyen szólnak,
Látom, az népek hogy hullnak;
Fejem felett kard megfordul,
Piros vérem földre csordul.
Nincs itt nekem atyám, anyám,
Aki gondot viselne rám.
Az Úristen az én dajkám,
Ez visel gondot énreám.
Magyarország, kedves hazám!
De idegen lettél hozzám.
Sem ebédem, sem vacsorám,
Bánat nélkül nincs egy órám.
Esik eső, fúj a szellő,
Kedves pajtás, fogy az erő.
Jobb minekünk masírozni,
Mint a lógerben kínlódni.
Lóger-karó árnyékában
Fekszem a szomorú ágyban,
Köpenyegem a sátorom,
Magam, árnyékában nyugszom.