Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak,
Mégis bejutottam lovas katonának.
Lovasnak állottam, bakancsosnak tettek,
Ilyen teremtettét, már mindjárt rá szedtek.
A lovas katona, mikor masírozik,
Felül a lovára, csak úgy dohányozik.
A szegény bakancsos mikor masírozik,
Kerüli a nagy sárt, csak úgy káromkodik.
Átkozott csizmája! beh rövid a szára,
Hej, minden órában elmerül a sárba'.
Verje meg az Isten a mészáros bárdját,
Hej, mért vagdosta el a kis borjú lábát.
Mostan a kis borjú nem tud lábán járni,
Szegény bakancsosnak hátán kell hordani.