Az Égbolton (km. SzóSzólók)
Kreck
Refr.: Kreck
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
Verse 1.
Szószólók (Muki):
-Ez egy, Séta az égbolton-
Én nem a vért ontom ez egy séta az égbolton,
Égi járattal szemezve, talán megérted mért mondom;
„Ez szép”, olykor magával ragad amit látunk,
Bár utálom a sorsot, mégis kézen fogva járunk,
De az élet úgy adta, hogy sosem mondtam ki őszintén,
Hogy egyformák vagyunk, és nem lehet jobb ő, mint én,
Az volt az álmom, hogy legyen egy álmom,
És történjék bármi, de ezt valóra váltom,
Körbenézek, de szabad szemmel felfoghatatlan,
Lenne minden, ha zene nem szólna alattam,
Egy életet kaptam, így azt kívánom már,
Hogy fentről az angyalok vigyázzanak rád,
Hé – Nyisd ki a szemed, hogy te is azt lásd amit én,
Minden éjjel a felhőkön átszűrődik a fény,
Az ablakból láthatod, körbevesznek a csillagok,
Én itt vagyok és hallhatod, hogy magam után mit hagyok,
-Ja – Hogy magam után mit hagyok-
Verse 2.
Kreck:
A térről látszik, a világ másik oldala,
Nekem szólt a ma, hogy gondoljak a holnapra,
K- egy harcos, de nem K1-es,
Itt a bevétel csekély, nem százezres,
Te nem azt látod bennem, amit én az égboltban,
Éjszaka az utcán a szavaimat szétszórtan,
Nem darálom el, egy mondatban a lényeget,
És ezért érzem, hogy a hosszú séta életet
Ad egy pad, meg egy játszótér,
Gyerekként ott ugráltam, és a jó, hogy ezt látom még
Bicikliztünk a viharban
Úgy gondoltuk, hogy ez kihagyhatatlan
Hol volt a törésvonal? Hisz ez nem lehetett folyamat
Hirtelen jött, mint mikor a hintában a fogamat
A szendvicsben hagytam
Tőlem soha ne várd el, hogy a valót azt tartsam magamban
Mert alkotnom kell,
A kamut észre se veszem, csak taposom el
Nem kapkodom, mert nyugtat ez a séta
De hogy mi lesz holnap, azt megálmodom még ma.
-Azt megálmodom még ma-
Verse 3.
Szószólók (ÁdE)
A szemüveg nem segít, ha pixeles a világkép,
Az égboltról nézed, ahogy az én helyembe hiány lép,
Mondd, te piálsz még? Meg gyűröd-e a gondokat?
Vagy kőként hajítod, amit a zápor ingyen osztogat?
A szerelmeket gyűlöletek keresztezik útjukon,
Hiába zárnád ki beszűrődik a kulcslyukon,
Még a felhő 0-24 cikázik a fej felett,
Minek ápolod, ha elmossa a kertedet,
Benne minden gondolattal,
De attól szép, hogy újra hajt,
Ismét az egyszerűség váltja fel a zűrzavart,
Én ezt szeretem, kap ő is úgy, ahogy érdemli,
A füledbe súghatom, hogy kurvajól nézel ki
De nem hallod, mert villámlik az égbolt
Tudom rég volt, tudom nincs már, de az enyém volt
Ha csak egy napra is, most felnőttesen szétválunk
De holnap ismét a felhők felett sétálunk
Refr.: Kreck
(4x)
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
Verse 1.
Szószólók (Muki):
-Ez egy, Séta az égbolton-
Én nem a vért ontom ez egy séta az égbolton,
Égi járattal szemezve, talán megérted mért mondom;
„Ez szép”, olykor magával ragad amit látunk,
Bár utálom a sorsot, mégis kézen fogva járunk,
De az élet úgy adta, hogy sosem mondtam ki őszintén,
Hogy egyformák vagyunk, és nem lehet jobb ő, mint én,
Az volt az álmom, hogy legyen egy álmom,
És történjék bármi, de ezt valóra váltom,
Körbenézek, de szabad szemmel felfoghatatlan,
Lenne minden, ha zene nem szólna alattam,
Egy életet kaptam, így azt kívánom már,
Hogy fentről az angyalok vigyázzanak rád,
Hé – Nyisd ki a szemed, hogy te is azt lásd amit én,
Minden éjjel a felhőkön átszűrődik a fény,
Az ablakból láthatod, körbevesznek a csillagok,
Én itt vagyok és hallhatod, hogy magam után mit hagyok,
-Ja – Hogy magam után mit hagyok-
Verse 2.
Kreck:
A térről látszik, a világ másik oldala,
Nekem szólt a ma, hogy gondoljak a holnapra,
K- egy harcos, de nem K1-es,
Itt a bevétel csekély, nem százezres,
Te nem azt látod bennem, amit én az égboltban,
Éjszaka az utcán a szavaimat szétszórtan,
Nem darálom el, egy mondatban a lényeget,
És ezért érzem, hogy a hosszú séta életet
Ad egy pad, meg egy játszótér,
Gyerekként ott ugráltam, és a jó, hogy ezt látom még
Bicikliztünk a viharban
Úgy gondoltuk, hogy ez kihagyhatatlan
Hol volt a törésvonal? Hisz ez nem lehetett folyamat
Hirtelen jött, mint mikor a hintában a fogamat
A szendvicsben hagytam
Tőlem soha ne várd el, hogy a valót azt tartsam magamban
Mert alkotnom kell,
A kamut észre se veszem, csak taposom el
Nem kapkodom, mert nyugtat ez a séta
De hogy mi lesz holnap, azt megálmodom még ma.
-Azt megálmodom még ma-
Verse 3.
Szószólók (ÁdE)
A szemüveg nem segít, ha pixeles a világkép,
Az égboltról nézed, ahogy az én helyembe hiány lép,
Mondd, te piálsz még? Meg gyűröd-e a gondokat?
Vagy kőként hajítod, amit a zápor ingyen osztogat?
A szerelmeket gyűlöletek keresztezik útjukon,
Hiába zárnád ki beszűrődik a kulcslyukon,
Még a felhő 0-24 cikázik a fej felett,
Minek ápolod, ha elmossa a kertedet,
Benne minden gondolattal,
De attól szép, hogy újra hajt,
Ismét az egyszerűség váltja fel a zűrzavart,
Én ezt szeretem, kap ő is úgy, ahogy érdemli,
A füledbe súghatom, hogy kurvajól nézel ki
De nem hallod, mert villámlik az égbolt
Tudom rég volt, tudom nincs már, de az enyém volt
Ha csak egy napra is, most felnőttesen szétválunk
De holnap ismét a felhők felett sétálunk
Refr.: Kreck
(4x)
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
kapcsolódó videók
