Téged látlak mindig,
ha álmom megérint,
így maradsz meg, így élsz tovább…
Eljössz, s én érzem,
az űr, mely közénk állt,
nem szakít el tőlem tovább…
Hív, vár a kéklő homály,
ám e szív mégse gyöngül, nem fáj…
Átlépsz az éj tengerén,
és én látlak, míg élek – szívemben így élsz már…
Álmom és szerelmem
a részem lett végleg,
téged őriz – így élsz tovább…
Más lehettem tőled…
Az érzés, mely érted
síromig tart, s tán még tovább…
Hív, vár a kéklő homály,
ám e szív mégse gyengül, nem fáj…
Átlépsz az éj tengerén,
és én látlak, míg élek,
a szívemben így élsz már…
Szólj, hívj… A vágy elborít…
Miért a tűz? Hisz bennem így él tovább…
Vár ránk egy másik világ,
hol a szívemben óvlak…
A szívem, mely téged várt…