Kivüled senkim nincs ezután
Nagy Anikó
A boldogság álom,
s az álomnak vége,
nem maradt más, csak a szégyen!
És én úgy vágytam élni!
Vágytam a szerelmet!
Bocsáss meg Istenem!
Bocsáss meg kérlek!
Hát elveszett minden:
most üres a szívem és félek,
mert fájnak a csókok,
és fáj az élet!
Én szép hótiszta álmom,
varázsod nincs többé,
remény és vágyódás,
nincs már4
Holdfény a víztükrén, ha csillog
hinnéd - kezedbe foghatnád:
ó jaj - egy mozdulat és eltűnt szép csodád,
elvész - ami ábránd volt!
Nincs már, mi felragyogjon újból,
széttört az álmatlan varázs!
Nincs már, több sejtelem, több rejtőző talány,
nincs csak kínzó vad mámor!
Az igazság áttör a sziklák kövén,
s feljő a folyók vak mélyéből,
sötétben felgyúl vakítón!
Az igazság átkel a tengereken,
nincs hely, hol előle bújhatnánk,
utolér, s szótlan vádol!
És nincs, ki feloldozná láncát,
nincs már ki nékünk megbocsát!
Ne szólj, ó ne mondd azt, hogy ez a boldogság,
nézz rám - én mást vágytam mást!
Kívüled senkim nincs ezután!
Nincs feledés, jaj nincs soha már!
Nincs csak a bűn, mely ránk nehezül,
és fojtja, emészti lelkünk!
Két gyűlölt száműzött,
vonszolja terhét,
és nincsen irgalom,
nincs többé békénk!
Kívüled senkim nincs ezután!
Nincs menekvés, jaj mért hazudnánk!
Elvadult táj, hol nem vezet út,
már nincs se jövőnk, se múltunk!
Itt bolygunk céltalan,
megtörten, némán,
pőrén és védtelen,
mezítlen lélekkel,
bűnmocskos mátkapár,
kit nem szán senki már,
míg élünk, nyomunkban a bánat jár...!
s az álomnak vége,
nem maradt más, csak a szégyen!
És én úgy vágytam élni!
Vágytam a szerelmet!
Bocsáss meg Istenem!
Bocsáss meg kérlek!
Hát elveszett minden:
most üres a szívem és félek,
mert fájnak a csókok,
és fáj az élet!
Én szép hótiszta álmom,
varázsod nincs többé,
remény és vágyódás,
nincs már4
Holdfény a víztükrén, ha csillog
hinnéd - kezedbe foghatnád:
ó jaj - egy mozdulat és eltűnt szép csodád,
elvész - ami ábránd volt!
Nincs már, mi felragyogjon újból,
széttört az álmatlan varázs!
Nincs már, több sejtelem, több rejtőző talány,
nincs csak kínzó vad mámor!
Az igazság áttör a sziklák kövén,
s feljő a folyók vak mélyéből,
sötétben felgyúl vakítón!
Az igazság átkel a tengereken,
nincs hely, hol előle bújhatnánk,
utolér, s szótlan vádol!
És nincs, ki feloldozná láncát,
nincs már ki nékünk megbocsát!
Ne szólj, ó ne mondd azt, hogy ez a boldogság,
nézz rám - én mást vágytam mást!
Kívüled senkim nincs ezután!
Nincs feledés, jaj nincs soha már!
Nincs csak a bűn, mely ránk nehezül,
és fojtja, emészti lelkünk!
Két gyűlölt száműzött,
vonszolja terhét,
és nincsen irgalom,
nincs többé békénk!
Kívüled senkim nincs ezután!
Nincs menekvés, jaj mért hazudnánk!
Elvadult táj, hol nem vezet út,
már nincs se jövőnk, se múltunk!
Itt bolygunk céltalan,
megtörten, némán,
pőrén és védtelen,
mezítlen lélekkel,
bűnmocskos mátkapár,
kit nem szán senki már,
míg élünk, nyomunkban a bánat jár...!
előadó:
Nagy Anikó
album címe: keressük!
megjelenés: 1994
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kocsák Tibor
szövegíró: Miklós Tibor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2346
album címe: keressük!
megjelenés: 1994
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kocsák Tibor
szövegíró: Miklós Tibor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2346
kapcsolódó videók
