Nem tudom elfogadni, illetve nem akarom
Úgy terveztem, másról fog szólni ez a dalom
Sokkal szomorúbb lett, mint ahogy elképzeltem
Engedd meg nekem, hogy visszaemlékezzem
Magamat láttam, mikor a szemedbe néztem
És nem voltak titkok, amikor veled beszéltem
Kidobtál hirtelen, pedig nyolc hónap az nyolc hónap
Igaz, pár dolgot nem úgy gondoltam, ahogyan te gondoltad
De elfogadtalak ahogy vagy, mondd, neked ez miért nem ment?
Igaz, én sem békélek meg néha a saját énemmel
Én szeretlek téged, minden hibád ellenére
És mikor vitáztunk, valahogy sosem volt ellenérved
Épp ezért nem értem, miért mondod azt: már nem szeretsz
Meg nem vonzódsz hozzám, tényleg ilyen könnyen elfeledsz?
1 hete úgy éreztem veled, nem lehet semmi ennél szebb
Azt hittem, rendbehozok mindent, de úgy látszik, elkéstem...
Megkaphattam volna már nem egy csajt
De úgy éreztem, több a soknál az, hogy te velem vagy
És ha akkor szeretsz, továbbra is szeretsz majd
Ez az egy jut csak, pedig írhatnék még ezer dalt

refrén:
Még mindig érzem az utolsó ölelésed
Még mindig érzem az utolsó csókod
Talán te is érzed még azt, mikor hozzád értem
És azt mondtam: inkább beszéljük meg kérlek
Mikor lefekszem az ágyba, még hiányzol mellőlem
Azt mondod, az utolsó esélyemet én már ellőttem
Én adnék neked bármennyit... még ezek után is
Még így is szeretlek, nem is tudnálak utálni...

Ha sírtál, én együtt sírtam veled
És amikor nevettél, együtt nevettem veled
Meg volt, hogy sírva nevettünk, ezt is veled együtt éltem át
Te voltál, kivel beszélgettem nappalon és éjen át
Nem jött könnyen, mégis úgy gondolod, könnyen megy
Nem szoktam sírni, de most itt vagy minden könnyemben...
Azt néztem, mit adhatok, nem pedig hogy mit kaphatok
Ez nem nyálas, csak őszinte és jó nekem, hogy kiadhatom
Magamból... neked gondolom semmit se jelent
Azért tudd, hogy egyik lánnyal se ment, de veled
Úgy éreztem, hogy most megkaptam a szerelmet
Azt hittem, ez a lány ha hibázok is velem lesz
De tévedtem, ahogy te, hisz másnak hittél, mint aki vagyok
Te is változtál értem, én érted miért nem változhatok?
Miért nem kapok esélyt?! Pedig én is adtam tavaly nyáron
Nekem nem a börtönöm voltál, hanem a szabadságom
Épp ezért sajnálom, hogy bennem láttál korlátokat
Igen, én is hibáztam... Nem egyszer volt már olyan
Mindig mentünk tovább és ugyanúgy jó volt
Hogy az az egy lány akit szeretek, csak engem csókolt
Miattam változtál meg, bár azt mondtam, magadért tedd
Mindig neked írtam először, amikor hazaértem
Az a lényeg, hogy a szerelmünk komoly volt
De úgy tűnik, hogy vége... ezért most nem mosolygok

refrén

Hányszor voltunk együtt... megéltünk már ezer dolgot
Ezerszer beszéltünk, legtöbbet mégis a szemed mondott
Veled boldog voltam mindig, na meg te is velem
És hogy a végén én szúrtam el, bizony elismerem
Hányszor mondtam: ha bajod van, mondjad el
Mert ha magadban tartod, az egy problémát sem oszlat el
Ma hallottam, azt mondtad régen: "értem mindent érdemes volt"
Most akkor mégsem? Írok akár kétezer sort
Azért, hogy megértsed, soha nem akartalak bántani
Félreértettél engem, mert én mindent érted tettem
Tényleg jobb lesz így, hogy nem lesz ki így szeret téged?
Éreztem, hogy a sok vitának ez lesz az eredménye...
Szerinted én önző vagyok, na meg férfiatlan
Sokat adtál, de emlékezz arra, hogy én mit adtam
Minden egyes percre, mikor veled együtt voltam
Minden egyes lelki sebem akkor eltűnt rólam
Mikor két órára átszöktam, legalább annyit lássalak
És azt mondtad: arra, mit érzel, nincsen már szavak
Gondolj bele, mennyi szép emlékünk van már...
Például az első csókunk az utcád sarkán
Az a rúzsfolt akkor ott maradt rajtam, le se mostam
Mert emlékeztetett arra, hogy az előbb veled voltam
Igaz 11re értem haza, másnap a suliban fáradt voltam
...de minden áldozat, mit érted hoztam
Bőven megérte, ha hiszed, ha nem
Nekem te voltál az első, nem a zene, meg pár haver
Kint eső esik és villám szakad, pont mint bennem
A fülemben cseng, miket mondtál, nem hagy aludni engem
8 hónap együtt, vagy ha úgy nézzük, egy esztendő
Jöhetnek a vádak, de nekem tényleg te vagy a legszebb nő!
...Hiába mondták számtalanszor, jobbat érdemlek
De te vagy, aki kellesz nekem, soha nem volt kételyem
Talán az életem is veled éltem volna le
Mert számomra minden nap a boldogságot hoztad el
Lehet így könnyebb... viszont nem jobb
Végigsírtam a hazautat is, ez talán mindent elmond
Bennem él még a szerelem, persze utoljára a remény hal meg
A szakításunk olyan nekem, mint egy mélyen belém mart seb
Bárcsak minden rendben lenne, úgy mint nem régen
Én felidéztem sokat, te is idézd fel pár emléked
Minden nap beszélgettünk, már több, mint egy éve
És mintha most is tartana, csak hallgass rá a refrénre
Én még nem mennék el, de ha úgy van, hogy most el kell hagyj
Kicsit se őszintén, de azt mondom: hát rendben van...