refrén
Én nem akartam rosszat soha, nem volt ártó szándék
Semmi nincsen mára, amit mástól várnék
Olyan közel van a messzeség, és távol van a közelség
Mégsem figyeltek, csak a háttérből

Én nem akartam rosszat soha, nem volt ártó szándék
Semmi nincsen mára, amit mástól várnék
Olyan közel van a messzeség, és távol van a közelség
Nekem ne mondd azt, hogy már késő

Mindig őszinte voltam, az is maradok, amíg élek
Én sosem hazudtam, de sokszor sokan azt hittétek
Keringenek pletykák, miket sok butaság táplál
Bármelyik társaságba megyek, pont ugyanaz vár rám
Történetek elferdítve, sokszor nem is szándékosan
Már akkor megítélsz, mikor nem láttad, csak az árnyékomat
Mégis így fogadtam el sok embert, lettek barátok
Így született egy egész album, mit nektek ajánlok
Ki vagyok én? Én sem tudom, de elmesélem
Ebben az életemben is már több, mint egyszer éltem
A világban szertenéztem, így lett saját világom
Minden nyomorúságával együtt imádom
Végülis nem zavar, ha nem fogod fel, mit mondok
Mindenkihez képest másképp képzelem a hip-hopot
Minden szövegem a csillagok közül esett le
És pont arra tartok, te merre?

refrén

Százezer gondolatom megtöltött már pár lapot
Akárhogyan írtam le, nem mulasztotta a bánatot
És várhatok is bármennyit, ezt nekem kell megoldanom
Csak ülök, és hallgatom, ahogyan a Hold dalol
Írtam szerelmes dalt, kaptam szerelmes verset
Mégse éreztem azt tisztán, hogy veled kell lennem
Kóbor lélek lettem, hiába a kezem markolni
Nincs kedvem kikötni, vagy parkolni
De nem is evezek, csak visz az ár, és lök a szél
De ne félts engem, mert aki zuhan, az is földet ér
És ha úgy vagy, ahogy én, nem zavar, ha ez fájni fog
Hiába aggódtok, eloszlatom a pánikot
Ha nincs minden rendben, az is teljesen rendben van
Ahhoz, hogy megismerj engem, ahhoz nem kell dal
Csak nézz a szemembe, lehet közhely, de minden ott van
Pont úgy ragyog a fény benne, ahogy a csillagokban

refrén

Lehet, ez is egy dal lesz, amit a koncerten el sem tolok
A szerelem tud lenni a legelcseszettebb és legszebb dolog
Láttam mindkét oldalát, sosem lett szép vége
Sok együtt töltött hétvége, végül elátkoz
De nem álltam bosszút, rohadtul hidegen hagyott
A gyűlöletnek világában még mindig idegen vagyok
De jóbarát a fülednek, ha még nem nyomtad ki a dalt
Pár ember már kiakadt, mert elmondtam az igazat
De ahogy apám tanított, inkább a fejem fájjon
Mint hogy mi a szívemet nyomja, ne távozzon a számon
Nem bánom, ha az ára az, hogy más megbántódik
Sértődöttség mellett nem lehet, csak elkárhozni
Nincs szándékomban ártani, maximum tükröt tartani
Majd osztozni a nevetésben, és ezt tovább hajtani
Ha ebben nem vagy pajti, nem baj, majd más lesz
És magadat vered át a legjobban, mikor átversz

refrén