Rajtam a hajnal, rossz rajt reggel,
a rádió még rátesz eggyel.
Tilos a fika csak a fogam fenem,
hogy 99-ben még mindig FM.
98-ra teker a pasim.
Betekerednek az idegeim
és betakarodnék a takarómba,
de letekerem magam takarékra.
A reggeli szex helyett csak reggeli lesz,
míg a hangfalakba fújom a füstöt,
füstölgök, hogy frigid ez a frühstöck.
Az életteremben terem az éter,
velem beszélget most a Nádori Péter
témákról és félvállról,
süt ránk a fénye hétágról.
Hétországnak szóló ágrólszakadtak,
a kábelflessen rajtamaradtak
betelefonálnak rendszeresen,
a jobb sztorikat persze jegyzetelem,
ha pácban vagyok a Ráczban „hónap"
ne legyek híján a mondanivalónak.
Mer' ott ciki a csíbor és a speach a dzsí,
itt csendkirályt játszunk a Hitachi
mellett. A párkapcsolatom feszt a lególabb,
de pár gondolatom lesz legalább,
rendben. Elterpeszkedhetek a trendben csendben,
mely ápol és eltakar és megvéd engem,
szóval megkreál, mert megérdemlem.
A hótreálon jót röhögünk
és gördülékenyebb lesz a szövegünk,
de ijedtében lelassít a vízóra,
mert bekacsint lassan a tíz óra.
Nem a tízórai körül pörög a párom pardon,
megremeg még pár partyarc mindkét Dunaparton,
mer' a partizánok átöltöznek civilbe,
és ez belerondít az idillbe.
Mi tagadás, kiakadás,
hogy piszkos tizenkettõ meddõ óra
tanít meg majd a frusztrációra:
Proust ideje ez és nem a posztmodern hajsza,
hogy egy a sáv és három osztozik rajta.
Tehát fél a nap:
közérzet nélkül a közértben szédül
az ember az emberek közt, végül
közérdekbõl leszáll az este,
itt lesz velünk DJ Róna vagy Sztyeppe!
No és MC Isaak, itt a high tech,
nyomd a magnót és vedd a Mangót
és a hangulathoz add a hangot!
Tekerd úgy, mint a biciklis futárok
a faterok ciklusát is beindítanátok
a pörgetéssel, vagy sodorjunk inkább be
egy hajtást pajtás, de ne két kerékkel,
inkább fél tenyérrel.
Süss ki egy tányérral a spacecake-bõl
és pészméker lesz a vészfékbõl,
mikor rendbehoz, ami lelassít gyorsan,
bár a szívritmusom határozottan
rákontrázott a korábbira,
korán van még a Korányira,
irányítani a ludditákat,
az addiktológus meg fejreállhat,
majd helyreállok, ha leáll a hely,
de addig is úgy látom, hogy panta rei.
És nem lesz feszkó, ha a cseszkó
mackófölsõm feldobom,
és a csíkokat az oldaláról feltolom
az orrüregembe, át a hámon:
kifehérítem én a szürkeállományom!
Nem bánom, még ha beállsz is,
mikor a rádió sem legális.
Nem bánom, mondom, kurvára,
hajnal héttõl úgyis az urnába
menesztenék minden tetves MC-t,
a vágy miatt, mit a kedvesem szít
bennem, a hangom horrorvokál,
mikor kezdõdik a Kolorlokál.
Hát lõttek a közös délelõttnek
és hallgathatom, hogy a Cs. Elõdnek
a Cs. András mit is üzenne,
elhiszem, persze, de nem lehetne…Mindegy,
benn marad a zaj, a szoba jól épült,
de áll rajtam a haj, mer' sznob a jólfésült,
aktuális és sármos guardom,
a gardenpartykon majd nem találom
a pardont, hát úgy dönt, hogy feltalálnom
muszáj magam a pesti estben,
akármirõl szó is essen,
mert nem úszom meg a pirosodást,
hogyha nem hallgatom a Tilos-adást!
Para-kováccsal kelni egy harakiri-álom
és az ágyamban csak az agyam irritálom
a párom helyett is, csak én hervadok,
de mindegy, végülis nem nagy dolog,
hogy nem megyek el, ezért nem kelek fel,
mer' idegenekkel úgyis fárasztó egy reggel
nem kelek fel,
nem kelek fel!

Bocsásd meg ezt a szentenciát,
még nem tudtuk, hogy a frekvenciát
a MIÉP kapja,
és a Fiáth-nõvérek, azaz a Ludditák
rappereinek reggeleinek színvonala
így se úgy se más,
azér' mer' a rádióhallgatás
átment délelõtti héderbe,
vissza a Tilost az éterbe,
vissza a Tilost az éterbe!