Démonjaim között
Echonald
Luxus élet, meg nem élt évek.
Boldogság, a fájdalom tükrében.
Csak nevetnek rajtad, ahogy eladod a lelked.
Ordítanál minden percben.
Lihegnek feletted a démoni lelkek,
Kik megfizetik azt, hogy a Pokolban ébredj.
Kétségbeesve a sötét utcát járod,
Keresed a kiutat, de nem találod.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam.
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred.
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
Remélem, egyszer te is a fényben élhetsz.
Nincs mit tenni, az élet végez.
Kinyújtod a kezed, hogy valaki majd vezet.
Üres tekintet, nem találod a helyed.
Meghalnál egy percért, amit nem is ismersz.
Reménykedve várod az újabb reggelt.
A Pokol csak nevet és kinyitja az aztót.
Téged is befogad, de nem ez a végszó.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam,
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred,
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam,
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred,
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam,
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred,
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
Boldogság, a fájdalom tükrében.
Csak nevetnek rajtad, ahogy eladod a lelked.
Ordítanál minden percben.
Lihegnek feletted a démoni lelkek,
Kik megfizetik azt, hogy a Pokolban ébredj.
Kétségbeesve a sötét utcát járod,
Keresed a kiutat, de nem találod.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam.
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred.
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
Remélem, egyszer te is a fényben élhetsz.
Nincs mit tenni, az élet végez.
Kinyújtod a kezed, hogy valaki majd vezet.
Üres tekintet, nem találod a helyed.
Meghalnál egy percért, amit nem is ismersz.
Reménykedve várod az újabb reggelt.
A Pokol csak nevet és kinyitja az aztót.
Téged is befogad, de nem ez a végszó.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam,
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred,
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam,
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred,
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
Kérhetsz bátran, ha jónak látod.
Vezessen az utadon a szép halálod!
Várok egy percet, hogy átgondoljam,
A démonjaim közt harcba szálltam.
Szíveddel is szinte csordul a véred,
Bánhatod, hogy az élet végez.
Gondoskodj róla, később nehogy megbánd.
Az élet az, ami mindent elvág.
kapcsolódó videók
