Pirkad már a hajnal, nyitva a szemem.
Nem múlik a sötétben néhány őrült gondolat.
Nem lehet, hogy elveszítlek Téged, azt úgysem engedem!
Veled minden olyan édes, akkor is, ha a világ ellenem.
Tudnod kell, hogy nem engedlek el!
A szívem diktál, és az nem felejt.
Ha fázom, majd Te gyorsan átölelsz.
Te ott leszel, ha szükségem lenne Rád.
Apró lábnyom a homokban,
Lassan elmossa a víz.
Én csak állok mozdulatlan,
Várom, hogy újra lépsz.
Tudnod kell, hogy nem engedlek el!
A szívem diktál, és az nem felejt.
Ha fázom, majd Te gyorsan átölelsz.
Te ott leszel, ha szükségem lenne Rád.
Tudnod kell, hogy nem engedlek el!
A szívem diktál, és az nem felejt.
Ha fázom, majd Te gyorsan átölelsz.
Te ott leszel, ha szükségem lenne Rád.