Biofizika
Csikó Tamás
zúzmaramart síkság, horizontálisan
malomkerék forgónyél sugara,
vaj kenődik a cicabajuszra.
Hideg hegyeken fagyos fegyelem,
kegyetlen légsúly botorkál
kífeszítetten, míg gyönge test
egy másik testet álmodván
r:
Egy zene, ami két embert összeköt,
sorsok harca az illeszkedésért,
kispárducok játszanak konokul,
mint hang suhan meg, mint jelenés
s ezeknek a lelke ahogy megvillan
és fényt áraszt a világban
bolygó bolygót közvetíti
ami kismadárt felrepít.
Néma vándor vándorol
csend hasít belé a szirtbe,
hóba fagyva lóg a dér le
tüskés bokorról a havas mezőkre.
Szénatomok - ha gyémántok,
égitestek, ahogy egymásnak hajlongtok
csillagok ahogy a jövőt hagyják,
fehér folt felhőbárányváz
Mint ahogy virág darázsnak lételem,
mint ahogy a világ ragaszkodik az életben.
Ahogy vonalakká válik alak,
ahogy vízben úsznak a halak
nem töri semmi az egyenlőséget
a valóság közt és ami a végzet.