Ellentétek
Rímbiózis
Gege:
Én mindig zárt ajtókkal nyitok!
Nem mondhatom el senkinek, közkézen a titok.
Hogy utálni ráérsz, pár részemmel átérzem, mert
míg én Euterpét imádom, sokan Árészt.
Hát nézd, relatív fogalom a görbetükör:
saját világot építeni lehet döltbetűből.
Itt minden ölel, gyűlöl, visszavár és eltaszít,
mert az így Nyugatlanban nyugalmat lelt a szív.
Artone:
Lapozz belém ujjaid rajtam sorokat borzolnak
összegyűröm őket s elteszem a torkomba gombócnak
Messzire kap fel a szél ha tudod hogy porból vagy
de az évek ránk összepárzó pózokat gombolnak,
Kuszálj össze újra ha az agyam precíz tetrisszé lett
játszuk az elméletet el jó lesz a test színtérnek
Ha egy perc versízét meg érzed, a póz ami
prózai lehull az élet a részed így aprózza ki.
Ref.x2
Ellentétek vonzásába taszít a szív.
Így tanít a szó, mit az agy visszaszív,
csak a valóságra ráverselt ágensek vagyunk,
ezért használjuk egy pár perces mágnesnek magunk.
Peety:
Megvakult lelkek hallgattatják el a szájakat,
Az egyedüllét tükörképeként, ne kérd hogy várjalak!
Persze, tudom azt is, hogy a vigaszom majd lehet ő,
Mert a magány jó társ, csak kibaszott szar szerető.
LoT:
Máshogy vagyunk ugyanazok, ugyanúgy mások,
Bár táncolva haladunk, minden mozdulatunk másolt.
Senki nem tépheti szabadon le láncát,
Az élet tükörfolyosó, magadon nem látsz át.
Peety:
Ha a mával nem éred be, a holnapom tán elég lesz?
Jéghideg suttogásoddal, pár perc alatt elégetsz.
Én hibám - sokáig néztem a felkelő napot,
De papírra festett kontúrként én is esendő vagyok.
LoT:
Törékeny egyensúly, ha benn ez dúl, menj túl
Egy húron pendül, kiben tűz ki sem gyúl,
Ez így együtt mű-köd, aludj, ha tudsz, mer ébren
Egymás foglyaiként meghalunk a túszcserében
Peety:
Feltartalak, üldözlek - még eltűröd a játékot
Én vagyok éjjel a két lámpa közt eltűnő árnyékod.
Lényem benned így nem lát hasznot most már,
Úgy taszít a köztünk feltárt hasonlóság
LoT:
A remény nekem több még, több mint indokolatlan dísz
Bárhogy is történt, hogy így volt jó, abban bízz,
Bennünk ringó, imbolygó Atlantisz,
Hova a gondatlan víz gondolatban visz.
Ref.x2
Artone:
Elmondanék mindent összefűzve kis szavakban
de nem ér el a fele-sem itt a fülnek is fala van
Hiába hozzák lelkem a szavak hozzád
túl sok a hajtűkanyar s nem fog meg a szalagkorlát
Ha szelíd vagyok vadíts ha vad vagyok szelidíts meg
csak a mozgás ami ízt ad és nem az egyszeri giccsek
Így végetér az álmokat visszahívó imám
míg holnap este újra eliszom az inszomniám.
Gege:
Nézd a nap szűkülő terpeszét.
Eresszék ujjaim a felesleges ujját.
Mi egyszer összerakta, később az verte szét
a szabadság ketrecét, a súlytalanság súlyát.
Ha pár centi csúnyább, pár mérföld majd lesz szebb.
Kamasz szemmel öreg kort: úton áll ma. Ja.
és bár tán körte volt Newton almája,
a lényeg: a gravitáció csak az égtől tart messzebb.
Én mindig zárt ajtókkal nyitok!
Nem mondhatom el senkinek, közkézen a titok.
Hogy utálni ráérsz, pár részemmel átérzem, mert
míg én Euterpét imádom, sokan Árészt.
Hát nézd, relatív fogalom a görbetükör:
saját világot építeni lehet döltbetűből.
Itt minden ölel, gyűlöl, visszavár és eltaszít,
mert az így Nyugatlanban nyugalmat lelt a szív.
Artone:
Lapozz belém ujjaid rajtam sorokat borzolnak
összegyűröm őket s elteszem a torkomba gombócnak
Messzire kap fel a szél ha tudod hogy porból vagy
de az évek ránk összepárzó pózokat gombolnak,
Kuszálj össze újra ha az agyam precíz tetrisszé lett
játszuk az elméletet el jó lesz a test színtérnek
Ha egy perc versízét meg érzed, a póz ami
prózai lehull az élet a részed így aprózza ki.
Ref.x2
Ellentétek vonzásába taszít a szív.
Így tanít a szó, mit az agy visszaszív,
csak a valóságra ráverselt ágensek vagyunk,
ezért használjuk egy pár perces mágnesnek magunk.
Peety:
Megvakult lelkek hallgattatják el a szájakat,
Az egyedüllét tükörképeként, ne kérd hogy várjalak!
Persze, tudom azt is, hogy a vigaszom majd lehet ő,
Mert a magány jó társ, csak kibaszott szar szerető.
LoT:
Máshogy vagyunk ugyanazok, ugyanúgy mások,
Bár táncolva haladunk, minden mozdulatunk másolt.
Senki nem tépheti szabadon le láncát,
Az élet tükörfolyosó, magadon nem látsz át.
Peety:
Ha a mával nem éred be, a holnapom tán elég lesz?
Jéghideg suttogásoddal, pár perc alatt elégetsz.
Én hibám - sokáig néztem a felkelő napot,
De papírra festett kontúrként én is esendő vagyok.
LoT:
Törékeny egyensúly, ha benn ez dúl, menj túl
Egy húron pendül, kiben tűz ki sem gyúl,
Ez így együtt mű-köd, aludj, ha tudsz, mer ébren
Egymás foglyaiként meghalunk a túszcserében
Peety:
Feltartalak, üldözlek - még eltűröd a játékot
Én vagyok éjjel a két lámpa közt eltűnő árnyékod.
Lényem benned így nem lát hasznot most már,
Úgy taszít a köztünk feltárt hasonlóság
LoT:
A remény nekem több még, több mint indokolatlan dísz
Bárhogy is történt, hogy így volt jó, abban bízz,
Bennünk ringó, imbolygó Atlantisz,
Hova a gondatlan víz gondolatban visz.
Ref.x2
Artone:
Elmondanék mindent összefűzve kis szavakban
de nem ér el a fele-sem itt a fülnek is fala van
Hiába hozzák lelkem a szavak hozzád
túl sok a hajtűkanyar s nem fog meg a szalagkorlát
Ha szelíd vagyok vadíts ha vad vagyok szelidíts meg
csak a mozgás ami ízt ad és nem az egyszeri giccsek
Így végetér az álmokat visszahívó imám
míg holnap este újra eliszom az inszomniám.
Gege:
Nézd a nap szűkülő terpeszét.
Eresszék ujjaim a felesleges ujját.
Mi egyszer összerakta, később az verte szét
a szabadság ketrecét, a súlytalanság súlyát.
Ha pár centi csúnyább, pár mérföld majd lesz szebb.
Kamasz szemmel öreg kort: úton áll ma. Ja.
és bár tán körte volt Newton almája,
a lényeg: a gravitáció csak az égtől tart messzebb.
kapcsolódó videók
