Az élt csak, ki az észnek idegent is észrevette,
csak vedd az ész- és szív-lelést szélesebbre.
Az élt csak, ki az észnek idegent is észrevette,
had vesszek el most a ...

LoT:
A város élő szintér, csak a tömeg könyv szerint él,
A city sok öltönyt összeint, nincs közte köztekintély.
A restibe füstöl a gyárszleng, és néhol mindent gyász leng be,
csak a kövek tudják meg, hogy hány álszenttel állsz szembe.
A szeméthegy megdöbbent, több rendbeli károk.
Mikor 5 perces buszra várás közben meditálok.
Töprengeni kár, hogy erről ki meg ki nem tehet,
minden eszme megdől ha az elvek kimentenek.
Közös-tabuözön, nincs már, hogy csak úgy köszönj.
Kopott kapuk között vibrál az akut közöny,
pedig az éji város minden emléket félig átmos, minden
részlet meséket rejt, most semmi sem célirányos.
Büntetlen modellezhetsz, mint egy műterembe,
mintha egy esti séta ünnep lenne, merülj le benne.
Csak kutass holmijában, hol lyukas, hol hibátlan,
ha az utca koordinál, akkor csak utas és holdvilág van.

Ref.x2
Mert tudod vár a teszt, ki igaz utat jár.
Mindig lesz más ki mutatványba kezd, úgyhogy dúdold bátran ezt:
El nem tévedek, amíg kísérnek a részlet-mesék,
amint lenyűgöz szépsége a tudat szárnyakat növeszt.

Lx24:
Gyakran nem elég csak egy szín, ahogy elmetszi felszínt,
a szemet megedzi, ha részleteket felszít.
Csak stencilt feszít és készül a képzelet-graffiti,
a két szemed se hiszi, hogy az életed de piti,
nem a végtelen repíti, csak mint egy inga leng.
Csak az unalom visszahangzik, nem ritka szleng.
A sok birka meg, mindig egy irányba halad,
de hiába a szavak, ha nem csinálnak nyarat.
De merj kiállni magad a tények megvilágítanak,
s feleleteket lesz majd egyik másik alatt.
A miértekre kiélezve izzaszt az agytorna,
csak magadra haragszol ha lefáradsz a szavaktól ma.
Ismeretlen síkterepen betű-vetűletek,
neked ez meddő elit, ettől elüt kerületed.
Szemüveget ad a lét min a tudás fénycsíkként halad,
ismeretlen területek újjáépítés alatt.

Ref.x2

Artone:
A szemem odaszegezem, nem szegem a fejem félszegen le
nem veszthetek több időt vérszegényen vesztegelve,
csak az él aki figurát merészre vette
Ki az észnek idegent észrevette a többit a középszer ette meg
Én beleszeleteletek mindent egy nyelv-észleletbe
felélesztem akkor is ha a részleteket a penész megette
A háttérzenét akarom hallani rásúgok forró szövegeket
át-érteni az utcakövek alatt púposodó gyökereket
Gyönyörködni idegen nőkben mint egy színes fesztiválon
de nem csak úgy ba#@ni vágyón mikor a kasznit megkívánom.
Ahogy egy mosolyba beleremeg minden arcideg vibrálón
hosszan elődőzni az apró asszimetriákon
Céltalan séták, rámtelepülő épületek, pikírt színek
ki az ablakon se néz ki hogy felébredjen ki csípi meg?
A Hummer-limóból kilógva a lány viszkit liheg,
míg én a kibicek közül lazán kibiciklizek.

Ref.x2

NB:
...mikor zenével baktatok fülembe’ hé nem tesz el félre kép,
az útról ezer dolgot értelmezek ezerféleképp.
Míg ezen tényleg elagyalok itt, hogy ez egy kép regény,
ha a táj nyereményeként lép a fékre nem veszett még remény.
Csak vezetnék be végre hé’ hogy veszett véleménnyel rég
nem leszel vég ítélet, míg nem vezetett élre tény.
hogy csak egy porszem vagy a lét között lekötözött végletén,
ellébecolok életek közt miértekkel üldözött képletén.
Hogy mondjam végleg én ezt érzem ezeken élek és ég
és föld a különbség kérdés mit teszek-e félegészség.
2 sör után egy cigivel, hogy ezeket még lekéssék
elmesélő szemeim nem lehet csak eleve tévedés rég.
Olvass a részletekbe a feleletér ne készség,
vezéreljen csak kövess hogy mennyi szemetet érne véssék
az eszükbe együtt alkotunk egészet mind itt laktatok,
így körbe jár a kirakós haza fele ütemben mikor zenével baktatok fülembe.