Vigyázz magadra
Mezei Mária
ha egy családi titkot elmesélek
A páromat ha megcsókolom reggel,
Mit súgok néki, forró szerelemmel
Vigyázz magadra, ne jöjj későn haza
Az esti Pest veszélyek halmaza
A nép rohan, a forgalom zajos,
Sebesen hajt a busz, a villamos
A lámpafény vakít és szédítő
Reád nevet a sok, sok pesti nő
A csábítás egy percre sem pihen
Nagyon vigyázz, vigyázz nagyon szívem
Való igaz a férfiakra az utcán bősz veszélyek leselkednek
A rendőrnő nagyon csinos, és karcsú bájos és fitos
A kalauznő kék szemű, formája szinte képszerű
A titkárnő habár komoly, az arcán furcsa kis mosoly
És mindenütt kacaj, zene, oly sejtelmesen integet
S mert ennyi csapda vár reá az úton
Naponta reggel néki joggal súgom
Vigyázz magadra, ne jöjj későn haza
Az esti Pest veszélyek halmaza
A nép rohan, a forgalom zajos,
Sebesen hajt a busz, a villamos
A lámpafény vakít és szédítő
Reád nevet a sok, sok pesti nő
A csábítás egy percre sem pihen
Nagyon vigyázz, vigyázz nagyon szívem
De ahogy lassanként az idő elporladt
Megtudtam róla, sorba néhány apró dolgot
A rendőrnő fütyült neki, és húsz forintra bünteti
A kalauznő rákiált, nem jó a jegy, ez már lejárt
A titkárnő az csak legyint, lám elkésett ön megint
S egy szőke nő a peronon így szól:
Mit néz lám vén majom!
ezt mind tudom, de nem mondom meg néki
S vigaszul dalom ma is a régi!
Vigyázz magadra, ne jöjj későn haza
Az esti Pest veszélyek halmaza
A nép rohan, a forgalom zajos,
Sebesen hajt a busz, a villamos
A lámpafény vakít és szédítő
Reád nevet a sok, sok pesti nő
A csábítás egy percre sem pihen
Nagyon vigyázz, vigyázz nagyon szívem