Magányos vagy. Szobádban ülsz,
fotóikat rakosgatod,
s ha emlékükben elmerülsz,
melletted ülnek, tudhatod.
Szeretnek téged, így tehát
maradnak is. De testüket
levetve, mint kinőtt ruhát
hordják tovább a lelküket.
Hűs férfiak, lágy, esti nők.
Testük lefoszlott, rongyos ing.
Ne félj. Nagyon szelídek ők,
anyagtalan halottaink.
Bár ajtó, ablak zárva van,
mégis jönnek, ha itt az éj.
Tapintatuk határtalan,
de nem tapintanak, ne félj.