Oly csendes a bennem lakó Isten,
papucsban jár, van kedvenc pohara,
még sohasem találkoztam vele,
lefekvés után érkezik haza.
Hallom, mikor odébb tol egy széket,
vizet forral, majd a polcon kutat.
Ő is fülel, várja, hogy csengessek,
mégis félek, hogy majd ajtót mutat.
Talán csak pár közös program kéne,
elmélyülhetne ez a kapcsolat,
ha egy csésze, forró tea mellett
cserélnénk némán gondolatokat.
Hatalmas kezével betakarna,
fejem a vállán, ő puha párna.
Hajnalig ülnénk így, egymás mellett,
az elveszett és ki megtalálta.