Át az életeden
Túl a félelmeken
A gátlásaid a porba hulltak, a határ a végtelen
Át a véletlenen
Túl a sérelmeken
A sebeid már örök mementók a lelkeden
Látom, az utat nem találod
A lelkifurdalásod
Nem tár eléd mást, csak pusztaságot
Hallom, sikoltó magányod
már nem hagy nyugodt álmot
Hűvös szorítását várod
Ó, felhős, borult, fátyolos az eged
Ó, nincs se mélység, se kékség
Ó, a világról a maszkot tépd le
Ó, ne fojtson meg a kétség