Te folyton egy állapotot keresel,
Én meg egy célért hajtok szüntelen
Ha megvan, megállítasz időt és teret
De nekem ez kevés, hogy elégedett legyek
Te folyton ott hagyod a hajszálaidat,
Ahogy abban a filmben volt, amit láttunk másnaposan
És nem zárod le a flakonok kupakját
Én meg nem vasalom ki az ingem gallérját
Hol az élettér?
És különbözünk, és egyezünk,
És veszekszünk és kibékülünk
Együtt sírunk, együtt nevetünk,
Bekuckózva egymásban élünk
Én a széket használom ruhásszekrénynek
Nem mintha lenne máshol hely a cipőid mellett
És minek annyit porszívózni, ezt fel nem foghatom
Úgyis szétszóródnak lelkünk morzsái a fapadlón
És különbözünk, és egyezünk,
És veszekszünk és kibékülünk
Együtt sírunk, együtt nevetünk,
Bekuckózva egymásban élünk
Egymásban élünk…
Közös élettér