Leszolgáltam inas éveimet
Álltam tengerek és óceánok partján
Vándorlegényként bejártam idegen országokat,
Hogy tanuljak, ahogy illik

Szolgáltam költőket, kilestem színészeket
Szidtak rendezők, tánctanárok, korrepetitorok
Szívta fogát miattam sok jó zenész, hangmérnök
Szenvedett többféle énektanár
Szerkesztő, de nincs menekvés

Hol vagytok hőseim
Kimutat utat nekem
Vége a zenének
Mi értelme a túlélésnek
Ki az, aki ezt is kibírja

Hol vagy József Attila
Tíz év és senki sem olvassa, amit írtál
Tanításaid idáig elvezettek
Ahogy kérted követellek
De most mi legyen
Mi lesz velünk,
Mi lesz velem

Furcsa dolog, amikor az ember még a mestereit követi
Nehéz kikerülni az utánzást
Megúszni az összehasonlítást

Kaphatsz indíttatást a Kextől
Vigyort, pimaszságot, jó pózokat Jaggertől
Sistergő sorokat József Attilától
Bánat fölött mosolygó blues Muddy Waterstől
Még személyes tanácsokat is Ginsbergtől
Felszabadult szeretettel teli nevetést Fellinitől
Egy jó löketet Bob Dylantől
De arra, hogy mit kell tenned nincs minta

Gyerünk Jim Morrison mássz ki Párizsi sírodból
Ha egyáltalán ott vagy még, és gyere ide
Miket üzengettél
Elrejtőzünk a zenében, hogy felfedhessük magunkat
Befogadunk, vigyázunk rád, tűrjük szeszélyeidet
Csak vezess minket

Nézd Bob Dylan Istenhez futott, nem törődött velünk
A maga útját járja,
Nem érdekelte, hogy hiszünk benne, és hogy figyeljük őt
Senki se higgyen egy rock and roll sztárban

Hogy nézne ki Jimi Hendrix 70 évesen
És mit csinálna ezek között
Lennonnak egy hülyét küldött a végzet
Hogy kicsúfolja

Viszockij már több mint 30 éve odaát vodkázik
Tom Waits egy hintaszéken kinyúlva nyöszörög
És röhög Amerikán

Én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, amilyen én szeretnék lenni
Ha bántják őt, az mindig én is vagyok
De ha én olyan lennék, mint te, és te olyan lennél, mint én
Nem változna semmi

Utam nagyobbik részét megtettem
Írtam, énekeltem játszottam
Mestereimet megtiszteltem
De amire várok még mindig sehol
És már alig van időm

Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem
De majd ha helyet foglalok a kastély urának balján
És fogadom a zenészek ajánlkozását
Csendre intem a kutyákat
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról melyek viharban vesztegelnek az öbölben
És ő énekel majd nekem a törzsemről
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok
Hanem álmunkban jelölt meg az Úr
Akkor tudom megleltem helyemet

Sokszor nem értenek, de szerintem elég egy érzés
Elég érzelmet adni, ami elragad
És elvezet a pillanathoz, amikor a zene eléri a lelket

Lehet, hogy költőnek kellett volna lennem
De engem a muzsika érdekel
Soraimat úgy szabadítom ki magamból, ahogy jönnek
Nem okkal írok, dalaimat nem célzom senkinek
Nem álmok ezek, csupán ösvények között,
Függönyök mögött rejtőző alakok
Más korokból isten tudja honnan elő merészkedett kombinációk
Aztán dallá lesznek és nem biztos, hogy szobatiszták

De ha a zeneszerző nem érti meg,
Hogyan kell elkapni táncukat
És ha a szólista a hangszerébe szerelmes, nem a zenébe
Kicsúfolhatjuk magunkat
Nevetségessé válhatunk, még ha nem is valljuk be

Ám a mester hall minden hangot
És az emberek megérzik, hogy baj van
És nem dőlnek be
Hiába minden szép gesztus, jó frázis, pontos lépések, sodró ritmus
Gondosan kiválasztott harmónia
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek, nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik

De az egyik közülük, talán az a vidám kis törékeny
Azt ajánlja legyünk zsoldosok szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen, tisztes munka az is
De másra ne vetemedjünk

A lépcső alján állok, amit eddig tettem többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom
Soha nem megyek vissza