Ahol mi ketten együtt jártunk
Lorenz Kornélia
s egy csókra néha meg-megálltunk,
most fütyül a szél, vad nótát zenél,
és pereg a sok levél.
De furcsa így látni e tájat,
lombjuktól megkopasztott fákat,
s ha nem vagy velem, már el se hiszem,
hogy jártunk itt már, szívem.
Fázol az őszi szélben,
bújj hozzám, kedvesem,
és akkor majd megérzed
az én szívemen a napsugarat,
mely örökre itt maradt.
Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
ott nem lehet tél, se hulló levél,
csak kacagó, nyári szél.
Fázol az őszi szélben,
bújj hozzám, kedvesem,
és akkor majd megérzed
az én szívemen a napsugarat,
mely örökre itt maradt.
Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
ott nem lehet tél, se hulló levél,
csak kacagó, nyári szél.
album címe: keressük!
megjelenés: 1953
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Horváth Jenő
szövegíró: Rákosi János
stílus: tangó
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 907