Londonban kezdtem óvodába járni – az első, Jugoszláviát is szétdaraboló, háború miatt volt egy kisebb külföldi kitérőnk – de Istennek hála a nagycsoportot otthon, a péterrévei dr. Kiss Imre óvoda udvarán megannyi barátommal és a labda szeretetével fejeztem be. Az általános iskolát is Péterrévén végeztem el, ezzel párhuzamosan kezdtem szintetizátoron muzsikálni tanulni. Szüleim zongorára szerettek volna beíratni, de akkor erre nem volt lehetőség. Unokabátyáim ebben az időben a Tücsök tamburazenekar tagjai voltak, amit Tóth Gábor „Csedár” vezetett. Egy párszor sikerült betekintenem a próbákra, és nagyon megtetszett a tamburamuzsika, így a segítségükkel elkezdtem tamburázni, majd a Tücsök Bandával megnyertük a vajdasági „Szólj, síp, szólj!” zenei vetélkedőt. Pár év tamburázás után beléptem a péterrévei Samu Mihály Általános Iskola Tamburazenekarába, melyet Rózsa Rozália zenetanárnő vezetett. Neki köszönhetően sikerült felvételt nyernem a Szabadkai Zeneiskolába, ahol klasszikus zenét játszottam tamburán. Temunović Mirjana tamburatanárnő és összes kollégájának köszönhetően (sokak meglepetésére) ezt az iskolát is sikerült befejeznem. Szabadkán töltött éveim alatt az iskolán kívül a Népkör Róna Táncegyüttes próbáira jártam. Majd miután kiderült, hogy tudok tamburázni, a táncegyüttest kísérő Juhász Zenekar tamburása lettem. Hogyha tamburásra volt szükségük, engem hívtak, bejártuk együtt a vajdasági táncházakat, versenyeket, minősítő gálákat és színházakat. Ezeknek a zenéléseknek és a vele járó hangulatnak köszönhetően szerettem meg még jobban a népzenét. Egyik zenélésem alkalmával, ahol táncosokat kísértünk, a Vujicsics Zenekar tagja, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi pengetős szakának tanára Eredics Gábor figyelt fel rám. Az ő javaslatára felvételiztem a Zeneakadémiára. Budapestre költözésem elején a Söndörgő Zenekar tagjai segítettek a beilleszkedésben és sokat tanultam tőlük még addig számomra nem nagyon ismert zenei világról. Majd megismerkedtem a Góbé Zenekar tagjaival és felkértek egy közös zenélésre Nagykanizsán. Később ezt egy párszor megismételtük, és végül én is a zenekar tagja lettem. A Góbé zenekar a mi kis közös családunk. vissza