Az Ügynökség együttest Kreisz Attila (szintetizátor, vokál) és Molnár Attila (ének, vokál, szintetizátor) alapította 1993 októberében. Nevük eredetileg Subway Agency lett volna, amit ketten találtak ki, azonban a tagok úgy határoztak, a csapat inkább magyar nevet viseljen. Így lett az Agency-ből Ügynökség. Az első elkészült felvétel, a „Ha a nagyfiúk is sírnak” című dal hangzásvilága meghatározta az együttes stílusát: szintetizátorra alapuló popzene (vagyis szintipop), könnyen megjegyezhető melódiákkal. Az év végéig további felvételek születtek, majd decemberben elkészült a fiúk első maxi-kazettája. Ezen a hanghordozón a „Ha a nagyfiúk…” négy verziója, illetve két bónusz felvétel volt hallható. Az együttes 1994 áprilisában mutatkozott be először nagyközönség előtt egy gimnáziumi iskolanapon. A sikeres bemutatkozással együtt egy felkérés is érkezett: írjanak a fiúk dalt a közelgő ballagási ünnepségre. Ezzel egy időben, májusban elkészült a „Weekdays” című dalból készült maxi-kazetta is. Egy hónappal később pedig a Gaál Imre Galéria „Ébredés” című kiállításának megnyitóján is játszott az Ügynökség. Az év második felében Puja Roland billentyűs és Csóka Tamás Benjámin gitáros személyében új tagok kerültek az együttesbe. A terv szerint a korábbi szintetizátoros hangzást újhullámos, alternatív ízekkel kívánták volna fűszerezni, a kecsegtető próbafelvételek ellenére viszont Csóka „Beni” végül nem lett a zenekar tagja. A háromtagúvá lett Ügynökség 1994 őszén koncertet adott a Petőfi Csarnok Pet Shop Boys klubjában, ahol a „Szigorúan titkos ügynökök” című új daluk klubtagok tiszteletére készített speciális verzióját is eljátszották. Néhány hét múlva pedig egy fiatal tehetségeket bemutató televíziós műsorban is szerepelt az együttes. Az ígéretesnek induló kezdés sajnálatos módon megakadt, Kreisz Attila személyi ellentétekre hivatkozva kivált a csapatból. A következő év, 1995 tavasza azonban meglepetést hozott. A két Attila elásta a csatabárdot, és Rolanddal együtt újra életre hívták az Ügynökséget. Az elkövetkező hónapok nagyon intenzív munkával teltek, hiszen a fiúk az együttes első kazettájának megjelenésére készültek. Egyrészt új dalok születtek, másrészt a régi dalokat hangszerelték újra. Ebben nagy segítségük volt Kegye János, a népszerű pánsíp művész, aki a lemez hangmérnöke volt. Először a „Szigorúan titkos ügynökök” című maxi-kazetta jelent meg ősszel. Majd december 8-án az együttes végre megtarthatta a Csili Művelődési Központban, az Ügynökség-klub keretében „Az élet dalai” című, 12 dalt tartalmazó kazettája lemezbemutató koncertjét. A hanghordozó a Pan Records gondozásában jelent meg. Nem sokáig lehetett örülni a megjelent kazetta sikerének, ugyanis Puja Roland 1996 elején elhagyta az Ügynökséget. A két Attila, hogy meg tudja tartani az együttes hangzását, új billentyűst keresett és talált egy harmadik Attila, Szabadfi Endre Attila személyében. Az új felállással az Ügynökség áprilisban, a Passuth László Gimnázium iskolanapján mutatkozott be. A fiúk ahelyett, hogy az alig néhány hónapja megjelent kazetta dalait promotálták volna, új dalok írásába kezdtek. A technika adta lehetőségekkel a 80-as évek szintipop hangzását, jellegzetes hangszíneit próbálták visszaidézni. Nyárra fantasztikus szerzemények születtek, többek között az együttes talán eddigi legnagyobb slágere, az „Egyedül az esőben” című szintipop ballada, amelyet a fiúk be is neveztek a Fiatal Zenészekért Alapítvány videoklip pályázatára. A csapat nyert a dallal, júniusban le is forgatták velük a klipet, amelyet több vidéki televízió zenés műsorában játszottak. Ebben a hónapban a többi új dalt is letesztelték a Petőfi Csarnok Erasure klubjában egy koncert erejéig. Ősszel elkészült az „Egyedül az esőben” maxi-kazettája, majd a fiúk első komoly szabadtéri fellépésükre készültek. A szeptember 27-én, a VSZM Közösségi Házban megtartott Első Magyar Szintipop Fesztiválon nyolc fiatal együttes lépett fel, köztük az Ügynökség is. A csapat sikeres műsorát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az egyik napilapban megjelent koncertbeszámolóban így írtak az együttesről: „Az Ügynökséget valóságos kis rajongótábor várta, és a zenekar igencsak kitett magáért.”. A csapatnak a fellépés után újabb rajongói lettek, akik októberben a 101-es klubig követték a fiúkat, hogy ott csápoljanak az Ügynökség koncertjén. A Szintipop Fesztivált követően több ott fellépő zenekar sorsa változott meg, így az Ügynökségé is. Sajnos újabb személyi ellentétek után a csapat ebben a formájában nem játszott tovább. Molnár Attila és Szabadfi Endre a Pan Records Stúdiójában elkezdett stúdiófelvételeket a Smith Stúdióban fejezte be, így jelent meg végül posztumusz jelleggel az „Eső, Város, Éjszaka” című 10 számos kazetta, amely a csapat második hanghordozója lett. A kiadvány a Molnár Attila által kitalált Budapest Records gondozásában jelent meg. Molnár Attila megszerezte a Szintipop Fesztivál koncertfelvételét, majd 1997 elején kazetta formájában ezt is megjelentette kis példányszámban. Egyfajta hattyúdalként pedig az együttes koncertjein rögzített felvételekből és a két kazetta stúdiófelvételeiből készült egy Best Of Ügynökség című kazetta is. Majdnem három év múlva, 1999 végén a két alapító Attila újra szóba állt egymással és életet lehelt az Ügynökség együttesbe. 2000 nyarán megkezdődtek az új dalok stúdiómunkálatai, köztük a később slágerértékűvé vált „Kérlek, ne bánts” című dalé is, amelynek érdekessége, hogy a szövegét Molnár Attila Kolonovics Benedekkel közösen írta. Ezek a dalok már egy sokkal korszerűbb hangzással bíró, electro disco stílusú Ügynökség jövőképét vetítették elő. A „Kérlek, ne bánts”-ból ősszel készült el az öt verziót tartalmazó maxi CD, de a fiúk nem voltak elégedettek a végeredménnyel, talonban tartották a produkciót. Elhatározták, hogy Molnár Attila úgymond „hátralép” egyet, a billentyűk mögé áll és a csapat új frontembert keres. Vokálénekesük, Kelemen Zoltán az akkor 22 éves énekest, Balázst javasolta a posztra, akire Kreisz Attila is emlékezett egy évekkel ezelőtti Fészek klubbeli zenés műsorból. Balázs azon a fellépésén a Eurythmics együttes „Sweet Dreams” című dalát énekelte, és ez Attila szerint jó belépő volt az Ügynökség együttesbe. Balázs tehát 2001-ben a csapat énekese lett. A két Attila az új frontemberre zúdította az új dalokat, amiket a készülő hétszámos EP-n CD formában szándékoztak kiadni. Balázs kedvezően fogadta a dalokat és Kelemen Zolival nekiálltak a vokálok kidolgozásának. Így született meg a Cultus Digital Stúdióban a „Gondolatok” című hanghordozó, amely a „Kérlek, ne bánts” három, a „Védőháló nélkül” című dal két és a lemez címadó dalának is felfogható „Gondolat” két verzióját tartalmazta. A magánkiadásban megjelent lemez igazolta: az Ügynökség együttes friss, korszerű hangzással, kidolgozott vokális megoldásokkal, vállalható dalszövegekkel tért vissza. Itt volt az ideje, hogy a csapat közönség előtt is tesztelje az új dalok hatékonyságát. Erre jó lehetőség kínálkozott a fővárosi tűzoltóság majálisán, a Városligetben. Annak, hogy a csapat itt lépjen fel, több előnye is volt. Egyrészt rengeteg ember fordul meg egy ilyen típusú rendezvényen. Másrészt pedig Kreisz Attila a tűzoltóság sajtóosztályán dolgozott, és Ő volt a rendezvény egyik szervezője, így nem került nagy erőfeszítésébe elintézni, hogy az Ügynökség legyen a majális záró produkciója. A majálisos koncert előtti napokban a fiúk elindultak egy fiatal művészek számára szervezett tehetségkutatón, de nem jutottak döntőbe. Elkészült viszont a csapat második videoklipje, természetesen a „Kérlek, ne bánts” című dalból. A fiúk továbbra is készítették az újabb dalokat. A két Attila zenét szerzett és szöveget írt, Balázs pedig Kelemen Zolival dolgozta ki a dalok vokális megoldásait. Zoli így tulajdonképpen az Ügynökség negyedik, „láthatatlan” tagjává vált. A tűzoltó majálisok pedig még néhány évig biztosították a lehetőséget arra, hogy a fiúk nagyobb közönség előtt játsszák el új dalaikat. A sok elkészült dal közül ideje volt kiválasztani, melyik kerüljön fel az Ügynökség legújabb lemezére. A fiúk végül tíz dalt jelöltek ki, amelyek a 2003-ban kiadott „Dübörgő csend” című CD-n hallhatók. A lemez a Cultus Digital Stúdióban készült, Kolláth Zsolt hangmérnök segédletével, és a BP Songs gondozásában jelent meg. Ez utóbbi igazából a két Attilát takarja: Molnár ügyvezetőként, Kreisz művészeti vezetőként intézte a zenekar ügyeit. A lemez megjelenése után a csapat a Kashmir Underground nevű szórakozóhelyen, a 101-es klub keretében mutatta be a dalokat, és hogy megnyerjék a közönség szimpátiáját, egy Depeche Mode dalt is előadtak. Az érdekesség az, hogy ezt a dalt Kelemen Zoli énekelte, aki ezzel a fellépésével, ha csak egy is időre is, de vokalistából az együttes frontemberévé vált. Az élet mintha újra megismételte volna önmagát. Eddig ugyanis ha elkészült egy nagylemez hosszúságú Ügynökség hanghordozó, az együttes életében a továbblépés helyett inkább a megtorpanás volt jellemző. Az első kazetta után kilépett az együk billentyűs, míg a második kazetta „posztumusz” jelent meg. A harmadik zeneanyag után egy fellépésen kívül semmi érdemi nem történt, pedig a zenekar nem szűnt meg, nem oszlott fel, egyetlen tag sem lépett ki a csapatból. A két Attilának volt még terve, ugyanis Kreisz Attila egy remix albumot szeretett volna a „Dübörgő csend” néhány dalából, kiegészítve néhány, a CD-ről lemaradt dallal. Molnár Attila ezeket a dalokat ki is dolgozta, sőt, Kolláth Zsolt stúdiója még egy Cultus Remixet is készített a „Védőháló nélkül” című dalból, mindez azonban csak terv maradt, nem lett belőle lemez. Az Ügynökség együttes tagjai, habár nem oszlatták fel a csapatot, de együtt hárman nem dolgoztak együtt az elkövetkező években. Sokkal inkább kialakult egy kis zenei műhely közöttük és a körülöttük lévőkből. Molnár Attila például otthoni stúdiójában számolatlanul írta az új dalokat és rögzítette a demókat, amelyeket mindig megmutatott Kreisz Attilának. Balázs különböző zenés estek, koncertek szervezőjeként és fellépőjeként működött közre, és kedvenc előadói dalait rögzítette, saját előadásban, olykor Kolláth Zsolt stúdiójában. Kreisz Attila egy új, eurodisco stílusú zenei projektet hozott létre, amellyel két maxi CD-t készítettek. A felvételeken Balázs és Kelemen Zoltán vokáloztak és hol máshol készülhettek volna a felvételek, mint a Cultus Digital Stúdióban, Kolláth Zsoltnál. A projekt egyik dalához pedig Molnár Attila készített remixet. A tagok tehát így vagy úgy, de összekapcsolódtak olykor zeneileg. Az Ügynökség nevet „életben tartva” Molnár Attila nagyobbik fiával, Martinnal 2009 februárjában új dalt rögzített „Képzavar” címmel, amelyből klip is készült. Az év nyarán pedig Martin édesapja együttesének „Dübörgő csend” című dalára is készített egy videoklipet, amit azóta több százan néztek meg a Youtube-on. Az alapító tagok életkorában 2013-ban kerek évszám következett és közös együttesük életében úgyszintén. A két Attila beindította az „Ügynökség 2.0!” projektet, hiszen a csapat októberben lett húszesztendős. A fiúk a legnagyobb közösségi oldalon számot adtak az eltelt két évtized érdekességeiről fotókkal, történetekkel, videoklipekkel, dalokkal bemutatva, karácsonyra pedig megjelent ”Képzavar” című maxi CD-jük. A 2014-es esztendő első fele egyrészt a múltidézéssel folytatódott, másrészt elkezdődtek egy új Ügynökség album munkálatai. Az Attilák új dalokat írtak, ezek hangszerelésén dolgoztak, majd Balázzsal, az állandó vokalista Kelemen Zoltánnal, illetve Sas Brigittával kiegészülve megkezdődtek a vokálpróbák. A nyár egy remix EP megjelenését hozta, a 2003-as „Dübörgő csend” című album néhány dala jelent meg újraértelmezve. Ősszel elkezdődtek a vadonatúj dalok, egyúttal az új lemez stúdiómunkái, amelynek első produktuma október 27-én került napvilágra. Tizenegy év után az Ügynökség új maxi CD-t adott ki „Egy karcolás is fáj” címmel, amelyből december 5-én újabb maxi jelent meg, a dal remix változataival. Karácsonyra korlátozott példányszámban kikerült a dal valamennyi verzióját tartalmazó CD, az év végén pedig megjelent a „Dübörgő csend 2014 Remix EP” második része. Az együttes jelenleg az új album dalain dolgozik, a megjelenés 2015 tavaszára várható. vissza