Elmúlt a nyár,
Kifakultak az álmok.
Rég rájöttem már,
Hogy nem rájuk várok.
Nem kérdezek semmit
És nem is várok választ.
Próbáltam valamit tenni,
De rég megbántam már azt.
Refr.: Védőháló nélkül,
Az élet színpadán.
A különös csak az,
Hogy élek egyáltalán.
Bezárkózom a szobámba,
Egyedül akarok lenni.
Véget ért az álarcosbál,
Semmit sem lehet tenni.
Ma már mások vagyunk,
Ilyet elképzelni sem lehet.
Nincs, aki segítsen,
De erről senki sem tehet.