Halálos éjszaka, hülykék álarcos bálja.
A klónsereg vad ostroma, ostoba kijelentések hada, ahogy egy mondat pattan falról az agyba,
olyan brutalitással hajítja a gyakorlat az elméletet a szarba.
Akár lehetetlen, lehetséges, bármi megtörténhet, megakadályozni felesleges, meg nem is lehet
hidd el!
A kérdést megelőzheted rögtön a felelettel, magad fehér, vagy fekete lepellel lepheted el,
hogy ne lásson senki,
eltakarhatod az igazi arcod, de az igazi éned soha!
Mint egy vérszívó vámpír foga a nyakba, úgy hatol az agyadba a jótanács:
Vigyázz magadra!
Fogadkozva kérd az égieket, védjenek a rossztól, elvégre ők se vesztik el az erejüket
egy utolsó sansztól.
Hát kérd ki a részed, követeld mi jár neked!
Ha elutasítanak, mutasd ki a feneked:
Nyaljátok ki seggfejek!
Ha a helyes utat választottad, ne hagyd, hogy eltérítsenek!
Ezek bármit megtehetnek, nem szól rájuk senki,
de tedd ki
az asztalra az adu ászt használd!
El ne baltázd!
Az élet-pakli túl vastag, így esélyeid szinte a 0-val egyenlők!
Látod, a bíztató szavaktól, támad fel benned az erő!
És néhány merő gondolat, benned fondorlat
burjánzik keresztül-kasul mindenen, csak aztán nehogy elzárja az utadat,
és zsákutcában találd magad, hisz már mondtam, az élet-pakli, nagy, és ez is benne van!