A világ egy tükör, a te arcod mutatja.
Boldog-boldogtalan, önmagát kutatja.
Nézz hát a tükörbe, az segít, hogy lásd,
felismerj magadban mindenki mást.
Ahhoz, hogy mindez a lényedbe égjen,
Sok tükörszilánk kell a szívbe jó mélyen,
mely szétfeszít, felőről s eléghetsz miatta,
a langymeleg szellő csak a felszínt kapargatja.
Jöjj hát te angyal, repíts e dallal.
Mit mond az ének? Gyűlölni vétek!
Amnéziások, hát nem látjátok?
Mit mond e dallam? A földön nagy baj van!
Én nem hiszem, hogy itt e földön nincsenek angyalok!
Mert mikor két szemedbe nézek, onnan tiszta fény ragyog.
És ha végre egyszer emlékeznél, tudnád jól,
ahonnan jöttél, ott anyád szerelme, testvéred is én vagyok.
Jöjj hát te angyal! Szállj most e dallal!
Feszít a lélek, egy vagyok véled.
Amnéziások, hát nem látjátok?
Mit mond az ének? Gyűlölni vétek!
Jöjj hát te angyal! Szállj most e dallal!
Feszít a lélek, egy vagyok véled.
Amnéziások, hát nem látjátok?
Mit mond az élet? Gyűlölni vétek!
Vedd már észre, hogy Mindenki Egy!