Trükkös az életem, én mindig tervezek,
A sorsra mosolyogva megadva elveszek
Úgy érzem kellek neki, vitának helye nincs
Markának fele gyönyör, hiába, fele kincs

Az élet csuda klassz, csak nézem, és nézem
Méhecske nektárt szív és érzem a mézem
Nekem ő lett Fortuna, akkurát a pakk
Szeretem, mert jobbá tesz, mint pakurát a krakk

Mert Ő jó nekem, és természetes
Negyedik kerekem, elég ígéretes
Szívem tőle RAPes - tökéletes
Valamim méretes - én meg nem érettes

A Tettye kilátóról, de csodás a látkép
Mesébe illő tisztáson előkerül a játék
Ajándék minden együtt eltöltött nap
Cserébe cigitöltőt s egy költőt kap

Meg van írva már, s ez így van rendben
Sírva-ríva bár, egy sorba szedtem
Mi meg is volt, meg is van és meg is lesz
Én vagyok aki mindent a helyére tesz

Mert meg van írva, hogy ez így van rendben
Az életem párja vezérel engem
Ki meg is lesz, meg is van és meg is volt
Maradt a lepedőn egy homályos folt

Boldog vagyok, érzem, mert egészsében élek
Bár betegségem érzékelve egész héten félek
Mert igen, néha megesik, hogy hatalmasat tévedek
Szeretteimre felnézés helyett semmibe révedek

Sors így szólt, húzás! - szenzor e korfán
Négyszáz milli, túlzás, dextrometorfán
Elmúlás, futás, tudás, tapasztalat
Ütés-gutás, furán szakad, marad.

Elmenni láttak, de hol volt a bánat?
Értetlenül álltak, és megdorgáltak
Vágytak utánam, vagy mindenük volt a gyász?
Vagy a frász, ki kérdezte: "most merre jársz?"

De az idő jónak öltözött, és közbelépett
És páromhoz kötözött, ki félbetépett
Mert Ő az a nő, ki a síromra nő
Miatta szikla vagyok, s nem egy megkopott kő

Meg van írva és ez így van rendben
Sírva-ríva bár egy sorba szedtem
Mi meg is volt, meg is van és meg is lesz
Én vagyok aki mindent a helyére tesz

Mert meg van írva, hogy ez így van rendben
Az életem párja vezérel engem
Ki meg is lesz, meg is van és meg is volt
Maradt a lepedőn egy homályos folt

A dallamokon ülve bekúszott a fülbe
Mit tegyek, hogy mégse harapjak fűbe?
Érte szólt mindent tettem, mégis kikészítettem
Őt nem a boltban vettem, de két kézzel ettem

Szívtam sokat, de megmaradt az emlék
Ha meg kéne válnom a világtól, mit tennék?
A feledés fogalmának középső ujj
Ő marad a régi, és én leszek az új

A rádióhullámok úgyis megtalálnak egyszer
A Földből növő (Y)igazság jobb, mint a vegyszer
A jel sose lesz gyenge, csak valahol csendesül
Én befogom rendre, ha akaratom teljesül

Talán dallamaim megtalálják füleid
Akkor is ha nem tolerálják szüleid
Lehessen közöttünk, el ne kószálj
Lebegjen fölöttünk, szabadon szállj

Meg van írva, és ez így van rendben
Sírva-ríva bár egy sorba szedtem
Mi meg is volt, meg is van és meg is lesz
Én vagyok aki mindent a helyére tesz

Mert meg van írva, hogy ez így van rendben
Az életem párja vezérel engem
Ki meg is lesz, meg is van és meg is volt
Maradt a lepedőn egy homályos folt