Kopp-kopp, ki az, neki is fáj ez
Környezete felől elég magas a BIAS
Valami ősmagyar, fél-fehéragyar
Filmeken felnőtt kőagy őrnagya

Ismertétek, egyszer, fölöttetek élt
Jóbarát volt, persze, de köztetek félt
Félt, félt, félt, félt, félt, de miért?
Hisz sose kért, kért, kért, csak épp zenélt

És ő lett az elsőszámú célpont
Egy olyan közösségben, hol mindenki vért ont
Nem fegyverrel, csak szóval, az állandóan folyó
Népszerűségharcban, mi, fáj, mint a golyó

Néztétek, de mégse ment az elviselés
Hadviselés ellene, módszereitek kevés
Fület találtak meg, csak épp azt a kettőt
Így kocsiból is csak egyet kapott: mentőt

Egyszer e rendszer vegyszere ellen
Kerget egy szemtelen, esztelen szellem
Beletekereg, elege lehet, eszem ette
Elevenen bekeretez, mese le se szedte

Szedte-vette teremetette, felettessel eltetette
Feleskette, lerendezte, keresztbe tett, belezgette
Tervbe vette, megverette, megtehette, per belepte
Szeretted, de elengedted - nem lehet, mert elfeledted

Érdekel, nem érlek el
Ki énekel, annak a vére kell
Nyisd ki szépen a két szemed
És talán épen átvészeled

De ez később jön (hééé), haladjunk előre
Jöjjön az, hogy ne feleljen hogy lépett a kőre
Az iskola, a gimi és az egyetem a helyszín
A kollégákat szépen leírja az az egy szín

Irigységtől sárga - akár az okker
Mert nem nagyon tetszett nekik, hogy csak ő a rocker
S a végén abból lesz (hú!) netán harc
Hogy mégis melyikük a true metálarc

Ha szájdobolni próbált, más verte kenterbe
Üzletei során tett szert e kenderbe
Yard oldalán bilincs, pofájába' fánk
Fűraktárra kilincs, mer' rájár a punk

Más szájában MDMA és meszka-
Lin, az ő kezében gördeszka
Kinn, az utcán, esőben, nem jártas
A gurulásban, hát csattan egy hátas

De felkel, és mégis leporolja magát
Átkozza az eget és szidja a hazát
De újra próbálja, és beüti a farát
De mégsem adja fel, van mellette egy barát

Emlékszem, ahogy megfejelte a betont
Mondván: én az őrültséggel keresem a zsetont
Mert ő nem egy zseni, mint Milikan vagy Thomson
De azt hiszi, keni-vágja ki Hunter S. Thompson

Vannak, akik szerint benne pszichopata lakozik
Ilyenkor lesz belőle egy szívre ható glikozid
És közéjük kerülve megtelepszik a mokszin
Megfertőzve, lesz belőle (Z)shiga-szerű toxin

Hát elmondom akkor, hogy ki is ez a srác
Ez talán minden őrültséget megmagyaráz
Mint a Xénia-láz, faluban szépia ház
Elmondom, hogy kitörjön a médiafrász

Hogy én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
Én vagyok, én vagyok, én

Én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
A paraszt és a meleg és a karcinogén
Ha mégis azt mondanád, hogy te rám vársz
A policiklust váltja a szteránváz

Mert én vagyok, én vagyok ám, komám
A drogos-füves-LSA-s narkomán
Ki szemeidben egy picit retardált
Nézéssel egy szál cigit betarhált

Igen, én vagyok én ez a para genom, én
A meztelenül rohangáló parafenomén
Kit a gyomrodba te betáplálsz
Majd a beleidből robban a metángáz

Mert én vagyok, én vagyok, te kis kéjenc
A sárga-feha-feka-náci-zsidóbérenc
Lári-fári-féle rasztafári
Beállós beás vagy akár lovári

Hát én voltam én, hát persze, hogy én
Lelked-elméd felfrissítő enteogén
Kitárul a világ, ha tudsz gitárul
Pupilláddal tudatod is kitágul