Fény jön be az ablakon,
Mozgó árnyak a falakon,
Selymes kezek a nyakamon,
Simogat a zene is, érzed, hogy akarom
Gyere, mondd, hogy minden rendben,
Azonnal elbűvöltél engem,
Tudod, hogy Tőled jó a kedvem
S nem bántam meg, hogy Veled kezdtem.
refr.:
És ez az a tánc, ami régen jár Neked,
nem felejtettem el, milyen jó Veled,
ha együtt mozgunk, összeforr minden gondolatunk.
És ez az a tánc, ami régen jár nekem,
s nem felejtetted el, milyen jó velem,
mi együtt voltunk, de tudtuk, hogy nem lesz holnapunk.
Szívesen gondolok Rád,
Csak kicsit más a világ,
Mióta emlék lettél, nem tudom már
Szerelem volt-e, vagy csak vágy.
De azért jó volt,
Mindketten értünk a szóból.
Mire letűnt a Hold, már máshol jártunk;
Hát ilyen a sors.