Emléked őrzöm még, bár fáj a visszagondolás,
Isteni útmutatás volt szerelmünk semmi más.
Elváltunk mégis, és a világ egyben maradt,
Elváltunk mi ketten és az idő mégis haladt.
refr: Szép volt mese volt, s mégis vége lett,
Fájva nézem emléked, elsárgult képeket...
Szívem vár téged, de már nem akarlak,
A szép napok emlékek maradtak.
Elváltunk s talán ez így helyes,
Mint mester ki tanítvány után újajt keres.
Légy hát boldog mestereddel, s tanítsd,
Kívánom, hogy szívét szerelmesen elvakítsd.
Vigyázz nehogy őt is véglegesen elveszítsd.
refr