Búcsút intek, szép mező,
Tarka rét, te zöldellő,
Búcsút intek, bájos, drága táj.
Meg nem nyugszik már szívem,
Hív a titkos végtelen,
Utam végét, haj, nem ismerem.
Te drága, szép kedvesem, kedvesem,
Messzi útra bár jönnél velem.
Vándorbotot fog kezem,
Hív a titkos végtelen, utam végét, haj nem ismerem.
Vándorútra elmegyek,
Várnak rám a kék hegyek,
Száz virággal hív a zöld berek.
Egyre jobban fogy napom,
Lelkem dallal altatom,
Hosszú utam könnyel áztatom.
Te drága szép kedvesem...
Rózsa nyíljon, merre lépsz,
Baj ne érjen semmiképp,
Rád ne sújtson, kedvesem, a vég.
Mindig véled sóhajom,
Tiszta lelkem, bús dalom,
Szemem kékjét könnyel áztatom,
Te drága, szép kedvesem, kedvesem,
Várlkak mindig, várlak szüntelen.
És ha egyszer jő az ősz,
Érzem, úgyis visszajössz,
Bármi jöjjön, egyszer visszajössz.