Nevet rád, aki gyalog jár, te csak repülj tovább,
Szemed, szád sose zárja zár, lépd át sorsod falát.
Az, amit mások hagytak él, benned ébred fel,
Annyi elfelejtett szó, másnak eldobnivaló,
Neked mégis valamire jó.
Hiszed álmaid igazát, repülsz éjeken át,
A szelíd békét kergeted, egyszer majd tiéd lehet.
Menj és láss, kedved ne rontsa csalódás,
Vár még rád néhány pofon, álszent rokon,
S pár hazug vád.
Veled a lelked jóban van,
Hiszen vigyáztál,
Sohase csaltad titokban,
Ott ragyogsz minden csillagban,
Legyen háború, vagy béke,
Veled a lelked jóban van,
Hiszen vigyáztál,
Sohase csaltad titokban,
Ott ragyogsz minden csillagban,
Te vagy a szomorú tegnapok,
Céltalan holnapok reménye.
Kezek nyúlnak utánad, nehogy messze repülj,
Hamis mosoly, csak utálat, ami rád nehezül.
Túl sok volt, amit adtál magadból, jót vártál azoktól,
Kiknek nem jutott soha a jóból.
Veled a lelked jóban van...