1. Keserű könny hullik kék színű égből,
Belehalunk, hogy házak épülnek vérből.
Nekifutunk, de mindig visszacsúszunk,
Nekifutunk, de felfelé nem visz a lábunk.
Sehova mész, és túl mélyre húz le az élet,
Senki se vár, és túl gyorsan szállnak az évek.
Üres a ház, csendesek az éjek,
A falakon életre kelnek az évek,
S Míg a tükörben számolod a ráncokat,
A pincéből hallod a hangomat.
R. Zenemadár a válladra száll,
Messze repít, ha nem bírod már.
2. Nehezen élsz, s a Földön nem könnyű a lépted,
De mit akarsz? Senki nem kérdez téged.
Valami rossz, vagy rossz útra léptél,
Annyi baj, hogy a világból elmenekülnél,
De feldübörögnek a hangfalak,
És elfelejted a gondokat.
R.
Zenemadár, zenemadár,
zenemadár, zenemadár,
zenemadár, ha nem bírod már.