Szerelmedből táplálkoztam éveken át,
Hol földivé apadtak már az égi csodák.
A színház előtt vártam rád, hol koncert volt talán,
Mert nem volt cipőm, csak egy szakadt tornacsukám.
Az iskolában bugdácsolva hordtam szerelmét,
És nem tudtam, hogy elátkozom a május elsejét.
Nem volt vihar, nem volt szél, egyszer csak elmentél,
Én hívtalak, de a telefonban már alig beszéltél.
A fák akkor könnyes szemmel lombosodtak már,
És én azt hittem, hogy a világ reggel tényleg halva talál.
Refr.:
Most azt álmodom téged várlak a régi várkertnél,
Hova annyiszor hívtalak s te mindig eljöttél.
Most újra várom azt a néhány elmúlt éjszakát,
Hol egymás mellett vártuk meg a gyertyák halálát.
(3x)
Most azt álmodom téged várlak a régi várkertnél,
Hova annyiszor hívtalak s te mindig eljöttél.
Most újra várom azt a néhány elmúlt éjszakát,
Hol valósággá váltak mind az égi csodák.