Esőben állok, ázom és fázom,
Ő nem jön ma erre, akárhogy várom,
Mondhattam bármit, ma már nem számít,
„Mit kezdesz mással, úgyis elválik.”
Esőben járok, tűröm én bátran,
Már nincs sehol senki, merre visz lábam,
Hátra sem nézek, elröpült évek,
Boldogabb percek vissza nem térnek.
Esőben járok, semmit nem látok,
Már hull is a könnyem, buszra sem szállok,
Vajon Ő hol van ebben a percben?
Lehet, hogy egyszer elfelejt engem.
Esőben állok, csak várok, még várok,
És hátha majd újra Napsugár táncol,
De addig érzem, oly nehéz minden,
Míg nem látom Öt!