A kis kertünk nem is régen tele volt virággal
Odajártunk mind a ketten sírtunk mi egymásnak
Elhullottak a virágok elhulltak a könnyek
Elmúlt minden, ami szép volt szívem mégse könnyebb.
A fényképet, amit adtam, tegye el emlékbe
Hogyha fáj a szíve értem, jussak az eszébe
Csókolja, meg sápadt arcom hullasson rá könnyet
Küldje vissza, ha úgy érzi, ha a szíve könnyebb
Szerelmünk és bánatunkban elhervadt a rózsa
Úgy néztél rám, mintha nem is szerettelek volna
Pedig mikor még a rózsabimbó volt a kertbe
Együtt jártunk mind a ketten forró szerelemben.