Egy álomvilág az élet,hol a csillogás a lényeg.
Hol a megoldás csak attól függ,hogy mennyibe kerül egy bélyeg.
Pót szülő a tévé,és lassan ő az isten.
Neveli a kölyköd ,hogy ne az igében,az internetben higgyen.
Egy mocskos hely,ahol élek,
De arról leszoktam,hogy féljek.
Mert bárhova nézek,
Ugyanazt látom,idegen hamis lények.
Közösködünk a semmin és ámítjuk magunkat.
Támogatásként megkaptuk,hogy átmosták agyunkat.
Várom,hogy felébredj,
Sajnálom,hogy nem érted.
Hogy ezt az egészet,
Te érted teremtették meg.
A föld nem a miénk,nem is volt soha.
Papírt ad cserébe,az összes ostoba.
A pénz az úr,ezt mondják és te megeszed.
De ha megdöglenék,az ingemre ne varrjatok zsebet.
Elferdített tények,önámítás szép remények.
Szolgasorba taszított,lebutított teremtmények.
Menüben kért szabadság,cola és minden rendben.
De levegőt venni nem engednek,egy X van a rendszerben.
Titkosított akták,nyíltan hülyére vesznek.
Magasról tesznek arra,a gyerekeid mit esznek.
Üveges tekintet,és nem akar összeállni a képlet.
De az élet vásznán,fejeztek be már tökéletes képet.
Várom,hogy felébredj ,
Sajnálom,hogy nem érted.
Hogy ezt az egészet,
Te érted teremtették meg.
A föld nem a miénk,nem is volt soha.
Papírt ad cserébe,az összes ostoba.
A pénz az úr,ezt mondják és te megeszed.
De ha megdöglenék,az ingemre ne varrjatok zsebet.