Itt is, ott is nyílnak az éjben
parázsvirágok a hegy oldalán
Dob szava szólít, rezzen a sötét éjszaka,
micsoda pogány tánc.
Lelkünk mélyén rejtett képek,
elfeledettnek hittek rég,
Míg tart ez az éjjel, életre kelnek,
egyre csak jönnek, jönnek még.
Látom a fényt a messzeségből,
remegő lángok az éj köpenyén,
Gyertyák, mécsesek izzó tánca,
ki régen elment, most bennük él
Hosszúra nyúlnak a mezőn az árnyak,
nagyra nőnek, ahogy felcsap a láng,
Zöld lovag árnya az útkereszten
őrzi az elmúlt év nyomát
Ezernyi hanggal száll el a szél,
magamban állok a híd közepén,
Csobban a folyó, nézek a vízre,
úszik az arcom a tenger felé.