Azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni – interjú Szepesi Mátyással
tovább
Kegyelem
Kacsafarhát
Megszülettél, és a világra jöttél,
rövid idő alatt szépen felcseperedtél,
neveltek a szüleid és mindent megtettek:
ha bajban voltál biztos, hogy ők segítettek.
Jó gyerek voltál és mindent megkaptál.
Szeretetet, kedvességet mindent viszonoztál.
De eljött az idő és változott a helyzet,
a kisgyerekből kamasz lett és megnőtt a merszed.
Egyszer – kétszer előfordult, nem mentél haza.
Nem jelentett neked semmit anyu hívó szava.
Otthon mindig csak a veszekedés várt,
úgy érezted, hogy ellened fordult a világ.
Befolyásoltak a rossz haverjaid,
úgy érezted ők az igaz barátaid,
de nem, hiszen ők csak kihasználtak,
ha segítségre szorultál, mind meghátráltak.
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Hétköznaponként kerülted a sulit,
már hétfőn vártad a hétvégi bulit,
akkor aztán elszabadult a pokol:
egy házibuli drogokkal és tömérdek alkohol.
Mindig megvolt a heti fejadagod,
egy pár alkalom után, magad adagolod.
A mértéktelenség határt nem szabott:
visszakézből ütöttél, ha apád pofont adott.
A barátnőd, aki szeretett téged
megadott neked minden jót és szépet.
Nem volt hozzá egy kedves mondatod,
hát betelt a pohár és szépen elhagyott.
Egy hely volt csak, ahol szívesen láttak:
Mégis messze kerülted a szülői házat.
Mert úgy gondoltad, hogy ők tehettek róla,
pedig ők csak szerettek és neveltek a jóra.
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
A parkban bolyongtál, a kezedben egy üveg.
Elszívtad a maradék, az utolsó slukk füvet.
Téli este volt és nagyon - nagyon hideg,
nem volt hova menned, hisz úgy gondoltad minek.
Ledőlsz ide valahova, majd felébredsz reggel,
józanodó, tisztuló és fájó üres fejjel,
de nem így történt, mert megfagytál a padon.
Édesanyád az óta is ott zokog a sírodon.
Míg mindig szeret téged, pedig semmit se adtál,
de ne feledd a kulcsmondatot: kegyelmet kaptál!
Míg mindig szeret téged, pedig semmit se adtál,
de ne feledd a kulcsmondatot: kegyelmet kaptál!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
rövid idő alatt szépen felcseperedtél,
neveltek a szüleid és mindent megtettek:
ha bajban voltál biztos, hogy ők segítettek.
Jó gyerek voltál és mindent megkaptál.
Szeretetet, kedvességet mindent viszonoztál.
De eljött az idő és változott a helyzet,
a kisgyerekből kamasz lett és megnőtt a merszed.
Egyszer – kétszer előfordult, nem mentél haza.
Nem jelentett neked semmit anyu hívó szava.
Otthon mindig csak a veszekedés várt,
úgy érezted, hogy ellened fordult a világ.
Befolyásoltak a rossz haverjaid,
úgy érezted ők az igaz barátaid,
de nem, hiszen ők csak kihasználtak,
ha segítségre szorultál, mind meghátráltak.
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Hétköznaponként kerülted a sulit,
már hétfőn vártad a hétvégi bulit,
akkor aztán elszabadult a pokol:
egy házibuli drogokkal és tömérdek alkohol.
Mindig megvolt a heti fejadagod,
egy pár alkalom után, magad adagolod.
A mértéktelenség határt nem szabott:
visszakézből ütöttél, ha apád pofont adott.
A barátnőd, aki szeretett téged
megadott neked minden jót és szépet.
Nem volt hozzá egy kedves mondatod,
hát betelt a pohár és szépen elhagyott.
Egy hely volt csak, ahol szívesen láttak:
Mégis messze kerülted a szülői házat.
Mert úgy gondoltad, hogy ők tehettek róla,
pedig ők csak szerettek és neveltek a jóra.
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
A parkban bolyongtál, a kezedben egy üveg.
Elszívtad a maradék, az utolsó slukk füvet.
Téli este volt és nagyon - nagyon hideg,
nem volt hova menned, hisz úgy gondoltad minek.
Ledőlsz ide valahova, majd felébredsz reggel,
józanodó, tisztuló és fájó üres fejjel,
de nem így történt, mert megfagytál a padon.
Édesanyád az óta is ott zokog a sírodon.
Míg mindig szeret téged, pedig semmit se adtál,
de ne feledd a kulcsmondatot: kegyelmet kaptál!
Míg mindig szeret téged, pedig semmit se adtál,
de ne feledd a kulcsmondatot: kegyelmet kaptál!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
előadó:
Kacsafarhát
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Sitku Norbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3254
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Sitku Norbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3254
kapcsolódó videók
keressük!
