Számtalan gondolat cikázik fejemben,
Boromat megittam, viselem keresztem.
Negyedik emelet:sokszor megmentett,
Ami mást nem mozgat, nekem csak az kellett.
A szavak szárnyán még mindig elrepültem,
A bajt elkerültem, ő mégis megtalált.
Nevetve fordultam felétek, emlékszel?
Aztán sírva kullogtam szívemben tüskével.
Álmokat kergettem, mára már előlük
Futok el, rettegek, gyertek lelőjük
Az összeset. Ordítva vezetem seregem,
Rajtam egy sereg szem átkokat idézve,
Jobb kezem levágva, a szívem kitépve
Tőlem idézve sok gyermek indult el
Egy baba keretben, rám vésett örök jel,
Lefele ásva, bár így érhetek csak fel
Cseppenkét áll össze az én kis tengerem
Tompa a fájdalom, de pengéjén
Mindig fen az élet.Érted? Atomok és sejtek
Hazugság a levegőben, valamit sejtek.
Részegen könnyebb, mert agyam legfőbb cinkosa
Lelkemet tisztára ő mossa egyedül
Haragom megenyhül, barátként fogadlak,
Esélyt adok a holnapnak, meggondolatlan elmélet
Szakadék szélére magam álltam, ne kérdezd mért
Hazárd játék a jövővel, ne kérdezd mennyit ért
Vékony páncél nem véd engem nyílzápor dühétől
Minden anya vak, ki e világra önként szül
Keserű látomás festi reményem szürkére
Sárkány hátán repülve, arcomon zöld vére
Bárdom élén tiéd, vértemen az enyém
Mágikus massza már a testem és az elmém

Refrén(2X):

Isten hozott a Földön, és remélem tetszik majd,
Amit felénk láthatsz, de mindent majd ne fogj az ördögre
Mert nem azért visz el, amit hiszel.Ez maga a börtön.


Számtalan jelenet tarkította életem,
A két kezem emelem az ég felé, remélem látsz engem.
Remélem vársz rám,itt a hazám, mégsem az otthonom
Mindig elő kell kotornom
Pár emléket kopott ládikám mélyéről,
Én mindig egyről álmodtam, aztán
Két félből kellett választanom,
Mögöttem néhány tanulság, előttem jó nagy halom lehetőség
Útvesztők tárháza, nap mint nap százával
Adóznak a káosznak
Engem már vár a jobb, a szebb, meguntam a mocskot,
Lábam között kígyók siklanak, nyakamon pókok,
Tenyeremben skorpió,torkomat szorító pillanat,
Esküszöm szívemben nincs harag,csak dac és düh,
Mint a tű a fecskendő végén, én is csak szolgálok
Nem felemás diadal, egyszerűen savanyú és dohos
Itt van még egy dal, hogy lássátok végre
Fanka nem okos sem ügyes
Csak kapott onnan mélyről pár fülest
És akár az oroszlán, átszelem a sivatagot,
Átszelem az utcákat,
A bűneim úgyis megvárnak
Elöször tisztázom a számlám
Valahol még vár rám
Egy lány, egy ütem,
Amit ha meghall a fülem,
Szívemnek gyilkos tempót diktálva,
Huszonkét év után itt állva a rajtnál
Elveszett a startpiszoly, vissza az öltözőbe
De ha kapnál még egy esélyt
Remélem velem együtt vállalnád a veszélyt,
Aztán hirtelen vége,
Mikor felébredsz délben.

Számtalan verzió, számtalan történet
Ha a testem legyőznéd, akkor sem ölnéd meg
Bennem a harcost és bennem az árulót,
Bennem a kalmárt és bennem a lázadót.
Nevemet felejtsd el, emlékem töröld ki
Magamnak csináltam, számodra körömnyi
A lényeg.Érzem már lassan haza érek,
Fanka Ferit maradni soha ne kérd meg.
Tovább kell állnom,
És ha ellöknének, újra felállnom
Érzem vár rám még ezer kaland,
Ne emészd magad te sem
csak indulj!Fogd meg amit tudsz, aztán el innen
Minden amit láttam, minden amit éreztem
Játék csupán és én játszom
Játszani akarok még a nappal, a Holddal , a csillagokkal
Veled, a zenével, egyszóval magammal
A végtelen végéig elmegyek, meglátod
Onnan küldök neked egy levelet,
Hogy tudd, hogy szeretlek!

Refrén (2X)