Ha a sötétség fekete, a szerelem vörös
Az érzés tiszta, bár a fogalom ködös
Nem tudom mit jelent, de tudom mit érzek
Mikor veled sétálok vagy rád nézek
Szívem volt a tenger, a pillantásod vihar
Csendes víz, mit sok ilyen pillantás felkavar
Felkorbácsolt érzelmeim, tajtékos hullámok
Dobognak zuhognak, mint agyamban az álmok
Napként izzik bensõm, jeges csúcs a testem
Tekinteted hevít, felolvasztja lelkem
Irántad szerelmem tûz, mely lánggal borít
Akaratom gyenge, de az érzése szorít
Porban fekszem elötted, fellángolni félek
Kegyetlen a világ, szétszakad a lélek
Elborult érzések, gyáva vagyok szólni
Támadni sem merek, csak visszavonulni
A kérdés, ami engem kétségekkel telít
Épp ezért a kérdés, mely belülrõl hevít
A ki nem mondott kétely pecsétként a számon
Meddig kell még tovább az alkalomra várnom