Féltem, de nem volt senki,
Aki egyszer jól megkérdi,
„Born to be wild” volt-e az apád, lásd
Lásd ez így nem olyan egészen
Akkor se, ha mész oly merészen,
Hogy félne, ha megtudná anyád
És van, hogy minden reggel
Lassan húzod fel az összes cuccot, amibe
Elindulni kár, kár, kár
És persze ez még semmi,
Hisz van még mitől félni,
Ha egy nap nem indul be már
Elővettem a Simsonomat
Az összes szomszéd néz és a szájuk is tátva
Maradt
Elővettem, és azt értem el,
Hogy mindenki drukkolt, s mindenki várta, hogy
Repesszek el
Elindultam, éreztem,
Hogy megint egy nap, mikor veszélyben van az
Életem
Elővettem a Simsonom,
S a szemekben láttam a reményt, hogy hát
Egyszer végül majdcsak tényleg végleg
Elhagyom
Hát akkor lásd!!!
Nem féltem attól, hogy majd
Egyszer komolyan végleg ott hagy
A bajban, amikor nem számítok rá.
Rá kellett ébrednem, hogy
Ráülni csak abban a percben lehet, amikor épp
Nincs szükségem rá
Gondoltam olyan lesz, ha
Kinn hagyom, majd meghálálja,
Ha időnként majd futunk köröket
Egy nap már nem tehettem,
Mert valaki a kertből tolta ki nélkülem
S az életemből a felemet.