Gondoltam jó lesz, hogyha majd
Lesz ott egy rövidebb pillanat
Amíg elgondolkodom, milyen lesz ott
A holnapom
Ahova megyek, s majd mi ketten
Szépek leszünk és azt hiszem,
Majd egyszer meg lesz mindenünk
Ott ahol, épp ahová megyünk
És te csak vársz, az állomáson
Annyi, meg annyi percen át,
Hisz már rég ott kéne lennem,
De hát senki nem ér rá,
Hogy végre írjon néhány sort,
Pontosan annyit, amennyi kell,
Hisz nélküle annyit tud csak az ember,
Hogy majd egyszer jönnie kell
Jövök már
Most már tudom, hogy közel jár
Az a szép lány
És tudom, hogy nem egy álom.
Hisz lassan szétfagy az állomáson
Így fogtam a cuccomat,
S felültem, s visz majd a vonat
Ahová egyszer érkezem, s ott leszek
S te ott leszel velem
Így ülök, s van idő arra is,
Átfutni lassan a tervemen,
Hogy hogyan is lesz az a pillanat,
Amikor majd befut a nagy
Vonaton ülök még…
Amikor felszállsz, lebeg a cél
Ott előtted, s menni azért,
Mert ott vár rád a kedvesed,
Hisz ő már rég ott van neked,
De kissé messze van az a cél,
Ahová beérni szeretnél,
S amíg eljön az a pillanat,
Addig még van pár óra, s majd
Ott lesz még az a csöppnyi rész,
Amikor már unod az egész
Utat, melyen menni kell
Hosszú, és rég nem érdekel,
Hogy mit ír az újság, s mutat a táj
Csak állni, s leszállni szeretnél már,
Majd lassan múlik el a pillanat,
Hisz lassan befut a nagy
Vonaton ülök még…