Mes, egy kritikus pont, most megmondom neked:
Mész az utcán az emberek szemébe nézel. Mit látsz?
Csak a nyomor, a pusztulás, mindenhol lehúzás...

Hé, haver! Vörösek a szemeid, ilyenkor elvonulsz,
Ne lássák a könnyeid, nem baj, ez az élet rendje,
Van aki erős, de van aki gyenge,
Ha erős vagy, állj az élre, vezesd a gyengét,
Hallgass a szívedre, láss,
Majd a vakoknak mondjad, hallj,
Majd a süketeknek mutasd az utat,
Amit helyesnek vélsz,
Mit remélsz, ha egyedül mész?
Elveszel jobb ha előre tudod,
Az élet nem játék gáz ha elbukol,
Szülőd, haverod, testvéred érted élnek,
Színesre festik szürke életképed,
Köztük van a helyed, hol a biztonságot érzed,
Hol a rosszakat, magadból kibeszéled,
Én magamhoz tértem, magamhoz tértem,
Én magamhoz tértem, helyesen tettem,
Én magamhoz tértem, szeretem az életem,
Én magamhoz tértem, nem bánom milyen lettem!

(refr.)(2x)
Vannak olyan napok, csak a rosszat érzem,
Hogyan élünk, magamtól megkérdezem,
Élvezem, a bűnös életem,
Nem tudom, talán istennek köszönhetem,
Nem baj, úgyis a pokolra jutok,
Én el nem futok amíg lélegzek tudok,
Én nem szarok bele a nagyvilágba,
Én nem vak töltényt töltök a tárba.

Törődhetnék én is, egyedül csak magammal,
Lehetnék fék is a hip-hop műfajba,
De nem leszek, inkább felfelé építek,
Nem rombolok, inkább veletek megyek,
Előre a repertoárra,
Megyek lefelé, egy másik világba,
Én üzentem, azt hiszem ide születtem,
Látom megtetted, amit kértem,
Teremtettél egy szebb világot,
Látom lehoztad a fáról a majmot,
De miért adtál a kezébe fegyvert?
De miért tettél a bűnözésre szert?
Kérdezlek, de te soha nem felelsz,
Megidézlek, de nem jelensz meg,
Soha, se nekem se másnak,
Napról-napra újabb sírokat ásnak,
Teret adnak terror támadásnak,
Lehúzásnak, vandalizmusnak,
A koalizmusnak, a gyerekek drogoznak,
Káros rendszereket inhalálnak,
Nem örülnek az életnek,
Üdvözlet a halálnak,
Egy képeslap a magánynak!

(refr.)(2x)
Vannak olyan napok, csak a rosszat érzem,
Hogyan élünk, magamtól megkérdezem,
Élvezem, a bűnös életem,
Nem tudom, talán istennek köszönhetem,
Nem baj, úgyis a pokolra jutok,
Én el nem futok amíg lélegzek tudok,
Én nem szarok bele a nagyvilágba,
Én nem vak töltényt töltök a tárba.

Életstílus, magyar módra,
Nézz körbe, megy a fika, szól a kritika,
Én nem értem, az igaz szó az ritka,
Ki vagyok? Mes! ki az igazat ki mondta,
Egy kérdés most, feléd közlöm,
Mikor mondtad utoljára szívből, hogy köszönöm?
Nem baszogatlak, tudom nincs hozzá közöm,
Mi lelkemet nyomja, mondom nem őrzöm,
És haladok, asszem előre felé,
Az élet kovácsolt majd váltam ilyenné,
Nem hazudok, voltam Critical embere,
Tönkre tettük, aztán mentünk másfele,
De megmaradt a régi varázs,
Mert jók vagyunk még izzik a parázs,
Nem parás az élet, csak jól kell felfogni,
Olyan társaságba járni,
És nem rosszá válni, magadért felállni,
Szabad szállni rózsaszín fellegek hátán,
Mindannyian bűnössé válunk, a rosszak láttán,
Megölnek a gondolatok, gyilkol a magány,
De új erőre kapsz, egy barát szaván!

(refr.)(2x)
Vannak olyan napok, csak a rosszat érzem,
Hogyan élünk, magamtól megkérdezem,
Élvezem, a bűnös életem,
Nem tudom, talán istennek köszönhetem,
Nem baj, úgyis a pokolra jutok,
Én el nem futok amíg lélegzek tudok,
Én nem szarok bele a nagyvilágba,
Én nem vak töltényt töltök a tárba.