Telnek az évek, mégsem csökken a fájdalom,
Mert képek és emlékek miatt könnyeimmel áztatom a földet,
Melyben nyugszik már kit szeretek örök sötétségben,
Sokan gyászolok veletek,
Hosszú ideje már, elmentél s minden megváltozott,
A ház ahol várt rám, és ahol sokat áldozott a családra,
Amit szívvel-lélekkel összetartott,
Bármi történt, nagy szeretettel, jóra nevelt,
Engem unokáját fiaként szeretett,
Emlékszem amikor összegyűltünk mindenki nevetett,
Mindenben segített bármiben bármikor,
Bárkinek akadt gondja vele tudott bánni jól,
Igaz hit ami éltette és vezette a fénybe,
Nem volt gyűlölet hanem szívében,
Jó lelkében utolsó emlékem mikor rám nézett halálos ágyán,
Hogy tegyem amit tennem kell,
Ő majd a mennyben vár rám!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindig látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

Mióta elmentél mama már semmi nem a régi,
Nem értem miért ez kellett ahhoz, hogy meg tudjak térni,
Én Uram, tudom Te nem tehetsz róla,
Nem csak rajtad múlik, kinek hogy alakul a sorsa,
A végzete, élete meddig tart az embernek,
Pillanatok, órák, napok, évek amíg eltelnek,
Elmúlnak, de az emléke örökké bent marad,
A szívbemerítő gyászunkban, szemünkből könny fakad,
Ez fájdalmas, mert nagyon hiányzol Mama,
Vártalak, de rájöttem hogy többet nem térsz haza,
Bocsáss meg nekem, hogy ritkán, látsz csak engem,
Itt ahol nyugszol, fáj mindig keresztet vetnem,
A ház is egyben otthon, az, üressé vált teljesen,
Papa mindig sírt, mert nem ad vigaszt neki semmi sem,
Én tudom, hogy figyelsz ránk, akár egy angyal képében,
Tudd hogy szeret családod,
ÁMEN, Nyugodj békében!!!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindig látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

(Megint, megint) megint az esik az eső, eltűnt a nap,
Bizonytalan hangulat, szürke lesz a holnap,
Okolnak az érzések, feltörnek a földből,
Eltemetem őket, nem kértem a jövőből,
Ami elmúlt néha kísért, a szemem kisírt,
Az élet kibírt, vágyom az idírt,
Le kellet zárnom, mert leplet borít rám,
A mennyből erre biztat, szurkol Édesanyám,
Az idő gyógyít, de csak akkor ha engedem,
A szike mélyre hatol, erős a félelem,
Más utat keresek, de szakadék a vége,
Megoldás után kamatozik a feledés bére,
Megérte, Csaba megy érte, térdre hullok,
Ha provokálsz, kardért, pajzsért nyúlok,
Szorul a hurok, próbálok kijönni,
Mindig összegzés kell, ha túl akarok lépni!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindig látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindig látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!