Most hallgasd és figyelj jól,
mert ez az egész rólam és rólatok szól.
Hogy ki vagyok? Amit érzek, amit látok,
s mit az élettől várok…

Nap mint nap reggel, mikor nyitom szemem,
ó Uram, fogadd szívből jövő köszönetem,
hogy élek és járok, mindent hallok-látok,
de nem úgy mint mások. Most szólok hozzátok,
ti nem tudjátok, hogy mit csináltok,
nem érzitek mit érez, akit kihasználtok.
Itt van a szerelem, ami csak szó nektek,
amit ha kimondtok, azt hiszitek jót tesztek
azzal, ki ezt érzi. A szíve vakká teszi,
mi nem hátrány, de kihasználja, ki észre veszi.
Ettől hányok, mert sokan velem is így bántak!
Az álmaim helyett csalódások vártak.
Szívem, mi egykor nyitott volt a világra,
mára összetört több ezer szilánkra.
Csak a hitem, mi erőt ad, mi szeret,
ide miattatok bújok el sírni vagy nevetni.

Sírjak vagy nevessek?
Odaadtam mindent, nem láttam, csak éreztem.
Sírjak vagy nevessek?
Az álmom széttört, bizalmam elvesztettem.
Sírjak vagy nevessek?
Nyitott szívvel álltam egykor előttetek.
Sírjak vagy nevessek?
Hitem mindig segít, ez ad erőt minden percben.

Hogy én miért nem nevetek, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért nem sírok, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért nem szeretek, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért vagyok ilyen, ezt ne kérdezd!
Sok mindent nem értesz, azért mert nem látsz,
csak a felszínt, de jobb is, mert nem vársz
többet tőlem, mint amit mutatok.
Én nem színlelek ilyet, csak óvatos vagyok.
Én és én, két énnel élek,
mi összeköt minket: az Úr és a lélek.
Csak a családom, barátok ismernek,
bárki más, sokan mondják, de csak tippelnek,
akiket nem engedek közelebb magamhoz,
csak ki tiszta, így rám nem ragad kosz.
Én már látom, hogy ki az, ki megértett,
ki az, ki megtérhet, és ki szívemig elérhet.

Sírjak vagy nevessek?
Odaadtam mindent, nem láttam, csak éreztem.
Sírjak vagy nevessek?
Az álmom széttört, bizalmam elvesztettem.
Sírjak vagy nevessek?
Nyitott szívvel álltam egykor előttetek.
Sírjak vagy nevessek?
Hitem mindig segít, ez ad erőt minden percben.

Nem vágyok másra, mint egy igaz barátra,
(ja) és nem csak valakire, hanem egy társra,
aki szívből szeret, és szívemnek ad életet,
hűen elkísér utamon, amíg csak lehet.
Igaz volt ki mellett már boldogan éltem,
mégis vége lett. Hogy miért? Most már értem!
Mert a sors más utat szánt nekem,
hogy hol, mikor ki tart majd én velem?
Azt nem tudhatom, és nem tudhatja senki,
hogy mit hoz a jövő, csak jól kell figyelni.
Minden apró kis jelre, mik fontosak lehetnek,
mikor a pillanatok peregnek.
Rövid az élet, ezért úgy kell tenned,
ha úgy érzed, ő az, el ne engedd!
Mert az nem biztos, hogy lesz még több esélyed,
életed, gyermeked, kinek ezt elmeséljed.

Amit hallok nem csak egy tévesztés,
mert nem hagy semmi engem kétségben.
Nem szólok, csak mi kétségtelen.
Lelked tükrének félelmét helyetted is tartom, benne
minden belemerült hálám küldöm szíved kedves,
mellettem TM kezed nyújtod, minden tiszteletem.
Szóljon kinek az egyenes szó nem félelem,
felvállalom, ezt merem, elképzelem, megteszem.

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek,
mert sokan bántanak, kevesen szeretnek.
Emberek, kiket nap mint nap látok,
közöttük járok, de nem találok
olyat, ki elfogad, olyat ki tisztel,
aki rám büszkén tekint fel
minden tettemért, szívem-lelkemért,
mit kitettem, mégis csalódás mi engem ért.
Ezért lett két énem egy testben.
A vérem mi lávaként kering bennem,
vezet engem hosszú utamon,
mit én élek át. Vele tudatom,
hogy lásd, ne csak nézz, hogy merre mész,
és bölcsebben járj, becsüld meg, mit elérsz,
az életed, ki szeret, minden segítő kezet,
és azt, ki egy nap téged boldoggá tehet.

aha…jee…most sírjak vagy nevessek?
gyűlöljek vagy szeressek?
ez a kérdés…jah…érted?