Ugye babám, ugye magát
Nyugodtan imádhatom,
De ha talán kosarat ád,
A szÃvem mit áltatom?
Ez a felesleges kérdés
Ugye hogy nem nekem szól?
Mert ha igen akkor sértés,
Mert hát tudja jól:
Kár itt minden dumáért
Élek-halok magáért
Semmit sem eszem
Elment az eszem már!
Jaj, mit tett a szÃvemmel?
Éjjel-nappal hideg lel,
Télen melegen, nyáron hidegen fáj.
Hát kérem nyissa már ki jól szÃvét,
Ha rajta lakat van,
Mert a doktorom szerint ez
Gyógyithatatlan!
Kár itt minden dumáért
Élek-halok magáért
Semmit sem eszem
Elment az eszem már!
Feleletét, lesem a két
Picike fülemmel én,
Hogy a szÃvét birom-e még,
szerelmes-e még belém?
Kegyed a szÃvemnek árnyán
A tavaszi napsugár
Na de mindezeket, drágám
Régen tudja már.
Kár itt minden dumáért
Élek-halok magáért
Semmit sem eszem
Elment az eszem már!