Mikor minden kapu zárul
A sok sétatéri fárul
Nem csipog a sok pimasz veréb.
Mikor más már szövi álmát,
Feledve a napi lármát
Én ilyenkor útnak indulok.
S amikor a holdat látom,
Teljes az én boldogságom
S dalolva a holdhoz fordulok.
Én és a holdvilág,
Két finom mákvirág
Kettecskén ballagunk
Az éj a nappalunk
Két ily jó cimbora
Nem volt tán még soha
Mint én s a holdvilág,
a holdvilág.
Ha a holdat soká nézem,
Holdkoros vagyok egészen.
Elhagylak én öreg komám
Megnősül a zülött párod
Nem kell többé a sugárod
Nem kell kibic a nászéjszakán
Elzárunk mindent egészen
Csak egy keskeny ablakrésen
Nem bánom ha be is kandikálsz
Hiszen a te jelenléted, használhat
De mit se véthet
S kellő pillanatban félre állsz.