BelÅ‘lünk nÅ‘nek fel az álmok, feszÃtik könnyű szárnyukat,
Vigyázva lépjetek, olyan törékenyek akár a legszebb ékszerek.
Mert van remény, mÃg vannak álmok, beteljesÃtik vágyainkat.
S ha a remény elhagyott, vajon kiben bÃzhatok?
A világ akkor félelmetes, ha nem szeretsz.
Szeress csak Ãgy, szeress csak Ãgy, szeress tovább, az álom csak úgy szép, ha tovább álmodják.
Szeress csak Ãgy, szeress csak Ãgy, szeress tovább, a holnap ajtaján az álmok visznek át.
Mi lesz, ha holnap nem jön senki? Aki rám majd ugyanÃgy nevet?
Ki fog majd akkor igazán szeretni, ahogy a mesék elmondják: egy életen át?
Szeress csak Ãgy, szeress tovább, a mese csak úgy szép, ha végig elmondják.
Szeress csak Ãgy, szeress csak Ãgy, szeress tovább, a holnap ajtaján az álmok visznek át.
Szeress csak Ãgy, szeress csak Ãgy, szeress tovább,szeress tovább tudod, hogy sose sincs úgy, hogy nem vár senki Rád.
Szeress tovább, szeress tovább, szeress tovább az álom csak úgy szép, ha tovább álmodják.
A világ csak úgy szép, ha újra álmodják.
Szeress tovább, szeress tovább...